Van egy embertípus, amivel szerintem már mindenki találkozott. Azok az egysejtűek, akik ugyan se nem túl okosak, se nem túl ügyesek, de magukat roppant sokra tartják. Tipikusan pocakos negyvenes családapák, de lehetnek fiatalabbak vagy idősebbek is. A lényeg, mindenkor más a köcsög, a saját szar helyzetükről mindig más tehet. Korábban már karcolgattam ezeknek a témáját, de most kiegészíteném pár dologgal:

1. A pénznek szerintük egyedül egy jó helye van a világon: Az ő pénztárcájukban. Fanyalognak, ha valami tőlük távol álló cég egy számukra teljesen ismeretlen embernek akár csak egy ezrest is kiutal. Nem értik, minek kell egyáltalán adózni (azt a keveset persze, amit a különböző áfacsalások és feketézések után valahogy kényszerből mégis befizetnek az államkasszába, állandó hivatkozási alapnak tekintik, hogy földbe döngölhessék bármelyik vitában az ellenfelüket - erről is beszéltem már), nem értik mi szüksége van a pénzre a vakoknak, tolószékeseknek, stb. De ha a BMW-jüket nem sikerül kifizetni melegétel-utalvánnyal, akkor háborognak, hogy miért nem támogatja őket az állam, hiszen ők viszik a hátukon az országot. Fel vannak háborodva, amikor a providentesek becsöngetnek a plazmatévéért, hiszen ők csak nyaralni akartak egyszer egy igazán jót, Görögbe (sic!) már a szomszédék is voltak, úgyhogy nekik muszáj volt Balira menniük. 

2. A másik, hogy alapvetően minden szabályt, minden intézkedést az ő szájuk íze szerint kellene meghozni szerintük. Pl. ha kicsit túllépik a sebességhatárt, az nem gáz, mert ők csak siettek haza a szerető családjukhoz, a rendőrség miért nem az igazán nagy bűnözőket kergeti??? Viszont ha a piacon kilopnak egy ötszázast a zsebükből, akkor követelik, hogy több rendőr legyen a városban. Lazán elfoglalják a mozgássérültek parkolóhelyeit, de ha éppen kórházba viszik az asszonyt, minden előzési kísérleten vérig sértődnek. Ha erősödik a forint, akkor kárognak, hogy az exportra termelő cég, ahol dolgoznak, kevesebb jutalmat ad nekik. Ha meg gyengül a forint, természetesen követelik a devizahitelesek azonnali teljes kártalanítását.

3. Valahol mélyen talán érzik önnön életük értéktelenségét, ezért görcsösen próbálnak bizonyítani maguknak, azzal hogy (szerintük) mások fölé kerekednek. A diplomásokat lenézik, mert semmi gyakorlati érzékük nincs, de persze az egyszerű melósok is tök hülyék hozzájuk képest. A legtöbbjüknek marad az üres parádézgatás, mint valami pávakakas, elmennek a helyi szórakozóhelyre a féléves jutalmukkal, és egy estén át adják a kiskirályt. Az önmegvalósítás remek útja még a gyúrás, sajna ahhoz némi kitartás is kell, ezért sokan be is fejezik egy hét után (innentől kezdve a náluk izmosabb emberek mind szteroidos felfújt állatok). Viszont van egy terület, ahol még a teljesen értelmetlen nyaralásoknál is hatékonyabban élhetik ki magukat: az autó!

3/B Külön alfejezetet érdemel a dolog. A kocsi vezetéséhez avagy megszerzéséhez nem kell kitűnni semmiben, simán összejöhet nekik. Innentől kezdve lenéznek minden gyalogost, motorost, kerékpárost (akkor is, ha az adott kerékpár piaci ára megközelíti az ő használt verdájukét) "a négy kerék több mint a kettő, hö!". További remek szórakozást jelent egysejtűnk számára az előzés, a gyorsulgatás, ezekhez ugyebár kurva nagy teljesítmény szükséges, nevezetesen le kell tudni nyomni egy pedált, horrible dictu néha még váltani is kell. A másik út a kocsi teleaggatása mindenféle funkció nélküli hülyeséggel, amitől szerintük és a 60 IQ-s haverjaik szerint pöpec a verda, de a jó ízlésű ember csendben elborzadva figyeli a spoilerek, dupla kipufogók, neonok és egyebek orgiáját, közben mondjuk egy elegáns, letisztult Fordot hajtva. Akiknek pedig az a legnagyobb teljesítménye az életben, hogy egyszer beszereltek 5+1 hangfalat abba a szerencsétlen kocsiba, nos rájuk kár is szót vesztegetni.

Lehet ezek csak az első benyomások, de tetszik a leendő munkahelyem (már csak 4 nap) hangulata. Voltam korábban egy cégnél interjún, ahol az emberek zombimódra közlekedtek, és egy ismerősömmel sikerült ott egy olyan beszélgetést folytatni, hogy az volt az érzésem, az illető helyben ledől és elalszik. (Pedig higgyétek el, nem volt mindig ilyen) Lehet, hogy többet keresnék máshol, de elsőnek tökéletesen megfelel a mostani. Aztán ha majd gyereket is akarok, váltok.

u.i.: A szükséges dolgok, amiket be akarok szerezni 1 éven belül:

• laptop (nem fogom notebooknak hívni, bocs :P)
• digitális fényképezőgép
• kárómintás pulóver (finnyás vagyok, fekete-fehér(-szürke?) a jó)
• szövetkabát
• svájci bicska (körömolló, dugóhúzó, sörnyitó, kiskanál, és egy rendes penge)
• hajnyíró gép
• a kedvenc hazai csapatom meze

Ebből az 1. a 4., 5. és a 6. mindenképpen szükséges, a 3.-ra és a 7.-re már évek óta vágyom, a 2. pedig... nos legyen valami szórakozásom nekem is :)

 Elmentem a közeli Tescoba, mp3-lejátszót akartam venni...nem sikerült, egyáltalán gyártják még ezeket? Aki tudja, hol lehet emberi áron beszerezni, ne tartsa magában! Külön hangsúlyoznám, hogy nem valami iPod Gold Super XXl-re vágyom 1989$-ért, hanem csak egy mezei kis zenehallgatásra alkalmas eszközre.

Namármostan hazafelé úgy döntöttem, gyalogolni fogok, méghozzá nem a kiépített úton, hanem át a várost övező tanyavilágon. Természetesen már 5 perc után feltűnt két csaholó kutya, akik nem voltak megkötve. Bear Gryllst megszégyenítő módon sikerült túlélni a helyzetet, gyorsan összehaverkodtam velük. A kutyák követtek egy darabig, pár mangalica is tanúsított némi érdeklődést irányomban, de mikor látták, hogy nincs nálam kaja, csalódottan elsomfordáltak. A lovakat (merthogy azok is legelésztek arra, igazi agrártúra volt) viszont nem hozta lázba, hogy ott mászkálok. Az elsődleges célt, azaz hogy egyedül lehessek a gondolataimmal, sikerült elérni.

Kis magyarázat, a Futurama 3. évadának 3. részében a főszereplő (Fry) azt hiszi, 4000-be utazott előre az időben (3000-ből :P) , egy kietlen Mad Max-féle világban találja magát, de nemsokára megérkeznek a barátai és rávilágítanak, hogy semmi különös nem történt, csak épp Los Angelesben van.

Fry: So you're saying these aren't the decaying ruins of New York in the year 4000?

Professor Hubert Farnsworth: You wish. You're in Los Angeles.

Fry: But there was this gang of ten-year-olds with guns.

Leela: Exactly. You're in L.A.

Fry: But everyone is driving around in cars shooting at each other.

Bender: That's L.A. for you.

Fry: But the air is green and there's no sign of civilization whatsoever.

Bender: He just won't stop with the social commentary.

Fry: And the people are all phonies. No one reads. Everything has cilantro on it...

Nagy nehezen sikerült elrendezni a dolgaimat, már nem is vagyok az őrület határán, Próbálok minél kevesebb pénzt költeni, de mégis megalapozni valahogy a következő hónapomat. Benéztem a helyi templomba is, tartottak egy kis orgonaelőadást. Sajnos a korábban itt megemlített lelkész* már nyugdíjba ment, az utódjának igencsak igyekeznie kell, ha méltó akar lenni hozzá.

Kicsit szembemenve a trendekkel beléptem egy magánnyugdíjpénztárba, bár a gondolat, hogy a következő 14 hónapban az én megtakarításaimból (is) fogják kicsit felpolcolni pl. a nyugdíjakat eléggé khm. zavar. Pláne ha számításba vesszük, hogy nekem 4 nap múlva már teljes árat kell fizetnem ha közlekedni akarok**, míg egy bizonyos csoportnak az égvilágon semmit. Namármostan már korábban is kifejtettem, hogy legalább egy jelképes 10%-ra kéne kötelezni őket, már az jót tenne a lelkemnek (meg tán egy kicsit a tömegközlekedésnek is). De nem baj, ha ezt a teljesen értelmetlen ingyenességet még 40 évig meghagyják, én már csak dacból sem leszek hajlandó addig feldobni a pacskert.

(A fő érvem egyébként az volt, hogy amit a magánnyugdíjpénztárnál megtakarítok, az egy átörökíthető összeg.)

Közben támadt egy gondolatom. Nálam sokkal képzettebb közgazdászok sem tudják eldönteni, hogy szükség van-e állami beavatkozásra avagy nem***, és persze abban sincs konszenzus, hogy mekkora legyen ez a bizonyos beavatkozás. Én csak egy kis széljegyzettel egészíteném ki a dolgokat, ha valaha közgáz tankönyvet írok majd (attól mentsen meg minket az Ég!), abban szerepelni fog a következő mondat: Az állami beavatkozás üdvösségéről a mai napig viták folynak, de ha csak a magyar államról beszélünk, elég egyértelmű a válasz.

Más: Nemrég beleolvastam egy szomszéd országban tanuló cimborám blogjába, és valami félelmetes volt, ahogyan szinte hallottam a fejemben a hangját, amikor az általa leírt mondatokat olvastam. :)

Megint más: Azért nagyanyám panaszait hallgatni néha elég vicces. Panaszkodik, hogy jajj de kár, hogy abba a házba költözött, ahol lakik <dédapámék adták neki ingyen>, és hogy az mindig(sic!) beázik <1985-ben és most, azaz eddig kétszer>, meg hogy egyébként is neki kellett mindig fizetnie a felújításokat<kivéve amikor apám megcsinálta neki ingyen>. Nem tudom, a szüleim olvassák-e a blogomat, de ha igen, ezúton üzenem nekik, hogy nyugodtan építhetnek nekem házat, én nem fogom érte szidni őket 50 év múlva.**** :P

*Elvileg esperes volt, de számomra megmarad "lelkész úr"nak.

**Igen, eddig kedvezményesen utaztam. Mert diák voltam. Így kellett fizetnem a teljes árú jegy felét. Önálló, rendszeres keresetem nem volt, de utazni mindenképpen kellett, ha tanulni akartam. Elvileg ez lett volna az a kor, amikor "világot látni" indulnak az emberek, de mi magyarok valamiért a 65+os korosztály utazgatásait akarjuk leginkább elősegíteni. (Ismétlem, még a vakoknak sincs ingyen a tömegközlekedés)

***Azért elég sok közgáz tankönyv az önszabályozó piac mellett teszi le a voksát.

****Anyagi lehetőségeink tükrében ennek kb.annyi esélye van, mint a Szolnoki MÁVnak a bajnoki címre.

Lusta vagyok átalakítani a videókat, ezért csak annyit szoktam csinálni, hogy ha bizonyos youtube-képsorok alá szerintem jobban illene egy bizonyos zene, akkor előbbinek leveszem a hangját, de nézem, míg utóbbinál fordítva cselekszem. Nem valami rém bonyolult dolog, nem is vagyok túlzottan büszke rá, de mutatok két példát:

Kép:

Hang:

 

Második kép:

Második hang:

 

 Vagy megfogadjátok, vagy nem:

1. Az álláskeresés, a csajozás, a lakóhely-keresés mind egyformák. Nem szabad feladni, ha 50 elutasítást kapsz, menj neki az 51. lehetőségnek is, csak így érhetsz célba. Semmi értelme leülni az árok partjára és sírni, hogy "nekem semmi sem sikerül". Ha csüggednél, nézz meg 1-2 Rocky-filmet vagy bármit ami kitartásra ösztönöz!

2. Valamit csinálj az egyetem mellett, lehetőleg a későbbi szakmádhoz kapcsolódóan! Nem feltétlenül munkára, gyakorlatra gondolok, akár taníthatsz is, vagy szervezkedhetsz, vagy kutathatsz, vagy bármi. Az állásinterjún egy pillantással elintézik a summa cum laude diplomát (én azért messze voltam ettől :P ) és rögtön arról kezdenek faggatni, hogy mit csináltál még a tanuláson kívül.

3. Amikor kisebb-nagyobb válságban vagy, érdemes körbenézni, ki az aki melletted áll még ilyenkor is. Az, akivel mondjuk jól el tudsz röhögni, jókat buliztok együtt, de ha gáz van, széttárja a kezét és nem segít, nos az ilyen max csak haver, de semmi esetre sem barát. A felsorolt cselekvésekre alkalmas, egyebet ne várj tőle soha!

3/B. Ha a fenti illető imád szívességeket kérni tőled, gyorsan koptasd le, mielőtt módszeresen kihasználna!

The night is darkest before the dawn.

Every saga has a beginning...

Egyik kedves ismerősöm az RTF-en tanul, és megemlítette nekem, hogy akár lehetnék még nyomozó is. Mondjuk jogot kéne tanulni hozzá, amihez nem fűlik a fogam. Szelíden visszautasítottam, de azért magamban elképzeltem, milyen lenne, ha tényleg RENDőr lehetnék... Végülis, az igazságtalanságot nagyon nem csípem, bárkivel is történik.

Kicsit a kommunizmus/szocializmus bukására emlékeztet a videó. Igaz, a szabadulásuk után több veszély leselkedik majd a klónokra a mindennapokban, mint a cég biztonságos kis bunkerében, de ha maradtak volna, tuti kibelezik őket előbb vagy utóbb.

Le szeretném szögezni, hogy a következők csak az én (volt) szakomra vonatkoznak, bőven tudok olyan egyetemekről, karokról, szakokról, ahol a teljesen tisztességes hozzáállású embereknek sem sikerül időben végezni a tanulmányaikkal.

Namármostan nálunk az első évben volt a nagy szűrés. Itt a menthetetlenül nem ideillő embereket gyorsan meghúzták pár tárgyból, ezeknek a többsége értette a célzást és szakot váltott. Voltak olyanok is, akik egész tűrhetően teljesítettek, de felismerték, hogy ezt elég nehéz lesz elviselni még négy éven át, és ők is elmentek. (Némi iróniával őket tartom a legértelmesebbeknek :D ) Namármostan így maradt általában a szakon az a kis csoport, akikből tán lett is valami, no meg pár arc, akiket már az elején finoman eltanácsoltak, de megmakacsolták magukat. Általában belőlük lettek a későbbi heted-, nyolcadévesek. Volt alkalmam beszélni nem egy ilyennel, és minden tiszteletem a tanároké, mert tényleg felismerték, hogy kik azok, akiket kétszer-háromszor is érdemes megvágni. Gondolom őket otthonról baszogatták mindig "Márpedig te akkor is ***** leszel kislányom!". Igen, ez kicsit fellengzősre sikerült, de látnotok kellett volna, némelyikük egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni 26 évesen, és akkor ezeknek egyetemi diplomát!? :o

Korábban is leírtam már, a diploma nem jár alanyi jogon mindenkinek. Van akinek a Sors/Isten/Spock tehetséget adott valamilyen szellemi területen, nos ezt az egészet nekik találták ki. Aki meg másban tehetséges, annak szerintem felesleges erőltetni, hogy pl. huszadrangú ügyintézőhelyettes legyen. Inkább tanuljon egy szakmát, amihez érteni is fog, amiben ő jó szakember lesz. Azzal is el tud majd boldogulni (ha itt nem is mindig, de nyugaton biztosan). Tényleg nem vagyok elszállva magamtól, de pl. belőlem sem lett élvonalbeli focista, mégsem sírok.

Kieg.: Kicsit más téma. Nem nagyon érdemes erről beszélni, mert bizonyítani úgysem tudom, de a szubjektív benyomásom alapján olybá tűnt, hogy a tanárok nagy többsége a szóbeliken egy kicsit (néhányan nem is kicsit) a lányoknak kedvezett. A nők valamiféle szolidaritásból talán, a férfiak meg... :) Ezekre számtalan példát, de csak két ellenpéldát láttam: egyszer egy nőre a legragyogóbb mosolyommal tudtam hatni (a Nuuk-féle sárm ritka esete), illetve volt egy (egyébként eléggé tisztelt) tanárom, akinek az lehetett a meggyőződése, hogy a nők nem valók erre a pályára, ezért őket szívesebben piszkálgatta. De ennyi, egyébként bőven elég volt egy kackiás kis blúzban belibbenni a vizsgára és garantált volt a négyes bizonyos embereknél...

Öreg punk nem vén punk:

Igenis elmennek a kurva anyjukba!

Fel volt/van túrva az egész főváros, kerülgettük a munkagödröket (közben remek stratégiai érzékről téve tanúbizonyságot még elindult pár másik felújítás, építkezés is...), nem járt néhány villamos, helyette a dugóban araszoló buszokkal kellett cammogni. Nagy nehézségek árán végre elkészültek az alagutak, már az állomások többségének a szerkezete is jól áll, és akkor odavetik elénk, hogy 2015-ben lesz kész. Ha addig nem sikerül befejezni, ugrik az EUs támogatás. És persze még az is kérdés, hogy egyáltalán megéri-e, esetleg nem jártunk volna jobban más, olcsóbbban és gyorsabban kivitelezhető megoldásokkal? Amikor kaptak pár kritikát, hogy másutt hatékonyabban megy az építkezés, (pl Madrid), akkor mindig felháborodottan reagáltak, nem kicsit hülyének nézve az embereket. A metrókocsik beszerzése meg egyszerűen kabaré, csak már röhögni nem tudok rajta. Az még a legkevesebb, hogy a csilli-villi látványtervekhez képest a már elkészült részek kissé kopárabbnak tűnnek...de ez legyen csak az én bajom.

Ha jól értelmezem, hamarosan végezni fognak minden építkezéssel, és akkor ott fog állni Budapest belső részeiben kurvasok pénzért megépítve két párhuzamos alagút és 10 állomás. Tök üresen, éveken át.

A mocskos korrupt kurva anyátokat ti dilettáns faszok!

Akik esetleg azt hinnék, hogy elszálltam magamtól, csak mert lediplomáztam...nos nekik látniuk kellett volna a hétvégén, amikor gyakorlatilag egy kőműves srác segédmunkásaként melóztam a nagyi házán (plusz az egyik öcsémmel együtt), és ad.1. legalább annyi munkát végeztem, mint ő (csak sajna nekem nincs elég finom kezem a simításhoz, így azzal inkább nem próbálkoztam), ad.2. nem igazán tartott vissza semmi attól, hogy bepiszkítsam a kezem (a karom, a lábam, stb.). A srác egyébként korrekt gyerek, ugyan nem ő a második Einstein, de ért ahhoz, amit csinál. Sokan példát vehetnének róla.

Amúgy újra elkezdtem futni, remélhetőleg valami látszatja is lesz, egyelőre csak belül érzem, hogy ma már jobban ment, mint a megelőző napokon. Mondjuk kissé félek, hogy egy bizonyos sérülésem kiújul majd :(

Tényleg elnézést, nem képzelem magam istenségnek (lásd a szektás nős esetet), de van két olyan sor a Bibliában, ami úgy érzem, jó útmutatást ad, hogyan kezeljem az embereket, és remekül leírja, épp mit gondolok a világról:

"...én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." Mózes II 20,5-6.

Másképpen: Aki most és a megelőző időkben kibabrált velem, az egyszer még visszakapja, talán akkor, amikor a legkevésbé sem számít rá (avagy amikor a legjobban számítana rám). Ugyanakkor akik támogattak, azokat előbb vagy utóbb megjutalmazom, ha lesz rá lehetőségem. Ezekben a hónapokban, években sok pozitív és negatív hatás ért, vegyesek az érzéseim embertársaim felé.

A kedvenc idézetem a filmből (kicsit hosszú, még nem tudom fejből az egészet):

"Do you like Phil Collins? I've been a big Genesis fan ever since the release of their 1980 album, Duke. Before that, I really didn't understand any of their work. Too artsy, too intellectual. It was on Duke where Phil Collins' presence became more apparent. I think Invisible Touch was the group's undisputed masterpiece. It's an epic meditation on intangibility. At the same time, it deepens and enriches the meaning of the preceding three albums. Christy, take off your robe. Listen to the brilliant ensemble playing of Banks, Collins and Rutherford. You can practically hear every nuance of every instrument. Sabrina, remove your dress. In terms of lyrical craftsmanship, the sheer songwriting, this album hits a new peak of professionalism. Sabrina, why don't you, uh, dance a little. Take the lyrics to Land of Confusion. In this song, Phil Collins addresses the problems of abusive political authority. In Too Deep is the most moving pop song of the 1980s, about monogamy and commitment. The song is extremely uplifting. Their lyrics are as positive and affirmative as anything I've heard in rock. Christy, get down on your knees so Sabrina can see your asshole. Phil Collins' solo career seems to be more commercial and therefore more satisfying, in a narrower way. Especially songs like In the Air Tonight and Against All Odds. Sabrina, don't just stare at it, eat it. But I also think Phil Collins works best within the confines of the group, than as a solo artist, and I stress the word artist. This is Sussudio, a great, great song, a personal favorite."

A régebbi olvasók emlékezhetnek rá, hogy alaposan leszedtem a keresztvizet a villszmisszes filmről, ami valami hihetetlenül puhapöcsűnek és unalmasnak mutatta be a csupa tűz ex-Cassius Clay-t. Újabb részlet jutott eszembe nemrég: pár évvel ezelőtt a Faithless is úgy gondolta, hogy valami rém unalmas számocskát szentel a bokszlegendának, ami megint olyan lett, hogy kedvem lenne elaludni alatta. Pfej. Helyette inkább javasolnám ezt:

Z minusz két nap.

Z minusz egy nap.

Z: Na úgy néz ki, novembertől én is dolgozó ember vagyok. Maga az állás ugyan nem fizet milliókat, de a benti hangulat tetszik. Külön öröm, hogy nem valami vegyifegyvergyárban kaptam állást, hanem egy olyan helyen, ahol talán sikerül majd kedvezően befolyásolni az emberek életét. (Nem, nem szekta :D ) Jah és örömmel tölt el az is, hogy nem apuci rakott ide be, hanem a saját erőmből sikerült bekerülni. Ugyanakkor ismét jó tanulság, hogy ha valamit el akarsz érni, akkor előfordulhat, hogy sok lemondással jár majd a "küzdelem", de  ha kitartó vagy, előbb vagy utóbb célba érsz majd. (mondjuk az is jó lett volna, ha a hátországból nem kaptam volna pár kósza lövést)

Ha már megemlítettem itt korábban az AoE-t, nos akkor annak segítségével átérezhetitek, milyen helyzetben leszek a következő hónapokban: Amikor még nem fut a termelés, amikor még nincsenek készen a fejlesztések, akkor elég nehéz a helyzet, de amint beindul a dolog, és megy egy darabig a kis gazdaságotok, úgy lesztek egyre erősebbek.

Az álláskeresésről annyit, hogy elég fura volt, hogy 1-2 helyen olyanok döntöttek a sorsom felől, akiknek fogalma nem volt arról, amit én az adott helyen végeztem volna, illetve az is, hogy néhány HRes csajszit simán leszólítottam volna szingli koromban (ezzel most nem arra akarok célozni, hogy mindegyikük bombázó volt, hanem hogy néha még fiatalabbak is voltak nálam azok, akik felvételiztettek), itt meg tök komolyan előadták magukat (mondjuk én is).

Kicsit off: Azt viszont elhűlve hallgattam, hogy egyes cégek milyen pofátlanok tudnak lenni. Volt egy fogorvos ismerősöm, akinek egy (egyébként elég gazdag) klinika azt az ajánlatot tette, hogy felveszik, ha ... befizet nekik egymillió forintot. (500 k a műszerekre, és 500k biztosíték, hogy nem lép le 3 éven belül) Azért egy pályakezdőtől ilyet kérni szerintem igen "érdekes" dolog.

+Kieg.: Azért ilyenkor érdekes látni, hogy egyeseknek milyen elképzeléseik vannak a barátságról, illetve a családi kapcsolatok is tudnak pozitív és negatív meglepetéseket okozni. Nem baj, a joguk megvan hozzá, de az elefántok nem felejtenek és Nuuk sem.

++Kieg.: És az egyik legjobb cimborám egész közel fog melózni hozzám, aminek mindenképpen örülök.

Miért keverik össze olyan sokan a Chrysler Buildinget és az Empire State Buildinget?

Ez megint nem a hipertoleráns énem:

zolivagyok.blog.hu/2010/10/14/opnit_most

Ismét modorosblog ez valamiért megérintett. :D Talán mert nekem is volt már 1-2 ilyen haverom. (Hangsúly a "volt"-on)

modoros.blog.hu/2010/10/16/olvasoi_rovat_a_vendeg_tovabb_marad

Pull the tapeworm out of your ass, HEY
Pull the tapeworm out of your ass, HEY
Pull the tapeworm out of your ass, HEY
Pull the tapeworm out of your ass, HEY

vastagbor.blog.hu/2010/10/13/van_egy_orszag_8#more2365031