Le szeretném szögezni, hogy a következők csak az én (volt) szakomra vonatkoznak, bőven tudok olyan egyetemekről, karokról, szakokról, ahol a teljesen tisztességes hozzáállású embereknek sem sikerül időben végezni a tanulmányaikkal.

Namármostan nálunk az első évben volt a nagy szűrés. Itt a menthetetlenül nem ideillő embereket gyorsan meghúzták pár tárgyból, ezeknek a többsége értette a célzást és szakot váltott. Voltak olyanok is, akik egész tűrhetően teljesítettek, de felismerték, hogy ezt elég nehéz lesz elviselni még négy éven át, és ők is elmentek. (Némi iróniával őket tartom a legértelmesebbeknek :D ) Namármostan így maradt általában a szakon az a kis csoport, akikből tán lett is valami, no meg pár arc, akiket már az elején finoman eltanácsoltak, de megmakacsolták magukat. Általában belőlük lettek a későbbi heted-, nyolcadévesek. Volt alkalmam beszélni nem egy ilyennel, és minden tiszteletem a tanároké, mert tényleg felismerték, hogy kik azok, akiket kétszer-háromszor is érdemes megvágni. Gondolom őket otthonról baszogatták mindig "Márpedig te akkor is ***** leszel kislányom!". Igen, ez kicsit fellengzősre sikerült, de látnotok kellett volna, némelyikük egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni 26 évesen, és akkor ezeknek egyetemi diplomát!? :o

Korábban is leírtam már, a diploma nem jár alanyi jogon mindenkinek. Van akinek a Sors/Isten/Spock tehetséget adott valamilyen szellemi területen, nos ezt az egészet nekik találták ki. Aki meg másban tehetséges, annak szerintem felesleges erőltetni, hogy pl. huszadrangú ügyintézőhelyettes legyen. Inkább tanuljon egy szakmát, amihez érteni is fog, amiben ő jó szakember lesz. Azzal is el tud majd boldogulni (ha itt nem is mindig, de nyugaton biztosan). Tényleg nem vagyok elszállva magamtól, de pl. belőlem sem lett élvonalbeli focista, mégsem sírok.

Kieg.: Kicsit más téma. Nem nagyon érdemes erről beszélni, mert bizonyítani úgysem tudom, de a szubjektív benyomásom alapján olybá tűnt, hogy a tanárok nagy többsége a szóbeliken egy kicsit (néhányan nem is kicsit) a lányoknak kedvezett. A nők valamiféle szolidaritásból talán, a férfiak meg... :) Ezekre számtalan példát, de csak két ellenpéldát láttam: egyszer egy nőre a legragyogóbb mosolyommal tudtam hatni (a Nuuk-féle sárm ritka esete), illetve volt egy (egyébként eléggé tisztelt) tanárom, akinek az lehetett a meggyőződése, hogy a nők nem valók erre a pályára, ezért őket szívesebben piszkálgatta. De ennyi, egyébként bőven elég volt egy kackiás kis blúzban belibbenni a vizsgára és garantált volt a négyes bizonyos embereknél...