Tényleg elnézést, nem képzelem magam istenségnek (lásd a szektás nős esetet), de van két olyan sor a Bibliában, ami úgy érzem, jó útmutatást ad, hogyan kezeljem az embereket, és remekül leírja, épp mit gondolok a világról:
"...én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." Mózes II 20,5-6.
Másképpen: Aki most és a megelőző időkben kibabrált velem, az egyszer még visszakapja, talán akkor, amikor a legkevésbé sem számít rá (avagy amikor a legjobban számítana rám). Ugyanakkor akik támogattak, azokat előbb vagy utóbb megjutalmazom, ha lesz rá lehetőségem. Ezekben a hónapokban, években sok pozitív és negatív hatás ért, vegyesek az érzéseim embertársaim felé.