Valamikor az emberiség kollektíven abba a tévhitbe esett, hogy szabadság idején az embernek minél messzebb lévő országokba kell utaznia, hegyet kell másznia, meg raftingolnia, és úgy általában csonttörést, egzotikus rovarcsípést és egyéb sérüléseket kötelező kockáztatnia, lehetőleg jó sok pénzért. Ehhez képest a világon a legnagyobb gyönyörűséget én jelenleg abban látom, ha szabadság alatt nem csinálsz semmi különöset, úgy élsz, mint bármikor máskor, csak éppen nem mész be dolgozni.
Lusta volnék?
