Úgysem ússzátok meg filmajánló nélkül.

Inglorious Basterds

Már eleve a cím kicsit megzavarja az embert, hiszen nem így kéne leírni, no de Quentin mesternek kész a válasza: "That's the Tarantino way of spelling it."
A film fő előnye a kiszámíthatatlanság. Azt hiszed, hogy most mindjárt elkapják a hősöket, aztán mégsem...aztán a legváratlanabb pillanatban beüt a krach.
A szereplők kiválogatása pedig ennél autentikusabb már nem is lehetne: Az amcsikat zömében amcsik játsszák, a németeket németek, stb. Természetesen a náciirtó osztag több tagját is zsidó színészek alkotják. (Sőt, a női főszereplő egyszerre askenázi és szefárd) Állítólag egyikük baseball ütőjét (amely a filmben igen fontos szerepet tölt be) aláírta a fél bostoni zsinagóga. Jah és mindenki üdvözölje Gedeon Burkhardot, aki most kutya nélkül feszít.
(Érdemes ezeket a szereplőválogatási elveket összevetni azokkal a tinifilmekkel, melyekben huszon-, sőt harmincévesek játszanak tinédzsereket)Maga az alkotás ide-oda csapong, hol vicces (többet nevettem egyes részeken, mint némely magát vígjátéknak tartó szörnyűségen), hol rémisztő. Ami igazán felemeli, az a rendkívül erős antagonista (drukkolok, hogy kapjon egy olyan kis ember alakú aranyszobrocskát - bár a díjátadón úgyis a kétezredik "szegény sorból felküzdöm magam" film lesz a befutó), és itt egyrészt egy korábbi postomra kell visszatérni (a nácikat ne elmebetegeknek képzeljük el), másrészt pedig arra a rendkívül okos gondolatra (kár h nem az enyém), hogy egy film olyan erős, amilyen erős benne a főgonosz. Ha egy Oszi-Dezső kaliberű nácibohóc lenne a fő ellenfél, akkor én sem vesződnék ezzel a sok gépeléssel.
A Kill Bill operatőre most is kitesz magáért, az elején Moriccone zenéje kicsit túlságosan erőlteti a westernes gyökereket, (kapunk egy kis "halj meg becsülettel"t is) de szerencsére ezen hamar túllép a film.
Kis közbevetés: Olyan benyomásom van, mint ha egy japán animét néznék, élőszereplőkkel, és azzal az aprósággal, hogy nem gagyi.
Honey teljesen mást szűrt le belőle, de amikor egy (elég torz) szerelmi szál végére pont kerül, nos bennem felmerült a "Szegények, olyan boldogok lehettek volna, ha nem jön ez a háború" érzése. Engem ez a rész fogott meg leginkább.
Kapunk egy filmet is a filmben, ami engem kissé a Rambo4-re emlékeztetett, és (a valóságban) a baseball ütős barátunk rendezte...érdekes.
Egy dolog nem tetszett: Nem 4-5 őrnek kellene állnia bizonyos ajtók és mozik előtt, hanem 4-500-nak. (a kesztyűs pisztoly bevetéséért viszont pluszpont jár)
A végkifejlet pedig nagyon jó, olyan megoldásokat láttam, amikre nem is gondoltam még soha. Én beleláttam egy kis gázkamrás utalást is, de lehet tévedek.
Jah és muszáj feljavulnom németből, és megtanulnom franciául. Ide kapcsolódó jótanács: Eredeti nyelven nézze meg aki csak tudja, és ezt nem csak a XXI. századi magyar szinkron általános minősége miatt mondom.
Mit mondhatnék, talán egy klasszikus született? Mindenesetre a film végén megtapsolták a mozilátogatók.
 

És a Rágcsávókat többen nézték meg a mozikban, mint ezt! Na ezért vagyunk mi elveszett nemzet!