-Én nem értem ezeket a politikusokat. Egyszer és mindenkorra meg kellene szabadulnunk a multi cégektől. A napnál is világosabb, hogy ők sorvasztják el az országot. Megkapják a támogatást, aztán gyorsan odébbálnak Kínába vagy mittudomén.
-Úgy van, bezzeg a mi kis vállalkozásunk csak szenved. Nem értem, miért nem minket, magyarokat támogat az állam. Persze, velünk becsületes adófizetőkkel mindent meg lehet csinálni! Ezek még a magyar földet is eladnák!
-Bár mondjuk mit is várhatnánk tőlük, amikor most is kiderült, hogy az egyik húszmilliós végkielégítést kapott. Húszmillió! Gondolj bele, abból hány éhező gyereket lehetett volna megebédeltetni!
-Bele se merek gondolni, de érted, mindegyik csak lop, csal, hazudik, pártállástól függetlenül. Legjobb lenne elzavarni az összeset a fenébe, hisz mi szükség rájuk?
-Igazad van, akkor végre rendet lehetne itt tenni. Mert például az milyen már, hogy aki csak forgatja a pénzt a tőzsdén, az zéró munkával többet keres, mint aki keményen dolgozik és termel???
-Persze, a bankároknak most a válság alatt is jól megy. Bezzeg mi, melósok, mindig mi szívjuk meg. Komolyan, ha nem lennék minimálbérre bejelentve, már rég tönkrementem volna. Így se húzom már sokáig.
-Hihetetlen, érted? Mikor érjük mi utol a nyugatot? Soha. Bezzeg az árakban már utolértük. Érted, gondoltam veszek egy plazmatévét karácsonyra, lássa az asszony, hogy én is érek annyit, mint a szomszéd. Erre olyan magas árat mondtak, hogy majd kiszaladtam a világból! Nem tudtam mit csinálni, hitelre vettem meg.
-Szörnyú, én mondom neked. Én még a nyaralásunkat törlesztem. De megérte, csak láttad volna a Csekonits arcát, amikor mutattam neki a képeket, hogy mi Tunéziába' voltunk!
-Az szép lehetett...mint amikor a kocsival először beállítottunk az anyósomékhoz. Hiába, hogy nézne már az ki, hogy én busszal járjak negyven évesen is?
-Jól mondod, egyszerűen a mai világba' már muszáj, hogy legyen egy rendes autód, ez jár.
-Érted, mi magyarok vagyunk a legjobbak fejben és testben is, gondolj csak a sok olimpiai aranyra meg Nobel-díjra! Nehogy már mindenki gyalog járjon!
-Ja, de érted, a mi generációnk még tudta, mi a munka, tudtuk mi a tisztesség. Nézem a fiamat, hát nem tudom, ez a nemzedék viszi-e majd valamire...
-Ezek? Ugyan már, egész nap csak a számítógép előtt ülnek, meg nézik azokat a szönyű népbutító műsorokat a tévében.
-Hát én nem tudom, hogy erre most van-e igény vagy valami. Bezzeg régen ilyen szennyet nem lehetett volna leadni, mint amit manapság mutatnak.
-Én még az apámnak is kezitcsókolommal köszöntem!