Ha elmegyek, akkor a következőket fogom csinálni:

Viszek egy vastag fotóalbumot a családomról, a háziállataimról, a kollégáimról, és direkt olyan emberek mellé ülök majd le vele dumcsizni (...és akkor Bodrit elvittem sétálni...), akikről tudom, hogy különösebben nem érdeklem őket.

Továbbá sokat sejtetően mosolygok, és megemlítem magam, mint Nobel-díj várományost, teszek pár kósza célzást a 4-5 Mercedesemre, végül kacsintok párat, amikor a 150-200 nőről sztorizgatok, akiket megfektettem.

Ha valaki elhozza a feleségét/férjét, természetesen öblös hangon előadom, hogy az illetőt mindig is csúfoltuk a kis pénisze miatt/az adott csaj még a 60 éves takarító bácsit is kényeztette.

Nem maradhat el, hogy valamelyik MLM-be megpróbáljak beszervezni embereket, de előfordulhat, hogy pénzt kérek kölcsön, vagy megpróbálom megdumálni, hogy "figyi, el tudnád intézni, hogy engem és két unokatesómat felvegyenek a te cégedhez osztályvezetőnek", vagy a kedvenc pártom támogatására szólítok fel mindenkit.

Végezetül az általam mindig is rühellt tanerő mellé letelepedve beszélgetek vele pár órán át, a végén könnyezve átölelem és hosszan magamhoz szorítom, hogy érezzem a szíve dobbanását. Amint kilépek a kapun, azért a szám sarkában elmorzsolok egy büdöskurvát.

Végső konklúzió: Nem megyek el.