A jelen állás szerint drága ex-osztálytársaim kb. a minimális lehetőségét is ki akarják gyomlálni annak, hogy én jól érezzem magam az osztálytalálkozón. Úgy voltam vele, hogy ha esetleg valamiért talán elképzelhető lenne, hogy én mégis elmenjek, akkor is csak a buli miatt mennék, és nem szívesen futnám le a "Mesélj, mi van veled!"-köröket (lásd lentebb), de úgy látszik, előbbire esély sem lesz, amilyen stílusban bővítik a vendéglistát, szóval marad az utóbbi, vagy valami idő-gyorsító készülék.

Jah és azt meg végképp nem értem, hogy miután x hosszú évig utáltak valakit, most egyszerre mégis miért kell átesni a ló túloldalára, és benyalni az illetőnek, de csontig. (Olyan mértékű, hogy erre már nem mondhatjátok hogy "az idő mindent megszépít", illetve hogy "ez a kötelező udvariasság")

A másik dolog pedig, hogy miért kell azt eljátszani, hogy már mindenki kibaszottul komoly ember lett. Nem részletezem, mert sértődés lenne belőle, de a többség alig ért el valamit (pl. kommunikáció bsc vagy fél éve betöltött call centeres állás - hoppsz, mégis elkezdtem részletezni, bocs), de mégis úgy nyilatkozgatnak, mintha legalábbis 40 keményen végigdolgozott és sikerekben gazdag év állna mögöttük.

Persze tudom én, az osztálytalálkozók arról is szólnak, hogy kinek milyen yachtja van Hawaii-on (igazából horgászcsónak Faddon), vagy kinek milyen phd-t szerzett a fia (igazából érettségi 2,4-es átlaggal), avagy ki fektette meg Jennifer Lopezt (igazából a soltvadkerti bögyös Marit, őt is csak mert részeg volt).