Sok csodadoktor/világmegváltó/feltaláló/messiás/stb. szeret élni a következő kifejezéssel:

"Amikor egy ma elfogadott elmélet vagy találmány először felbukkant, az emberek gyakran értetlenkedtek és nem hittek benne, de később bebizonyosodott, hogy nem volt igazuk."

A fenti mondat nyilvánvalóan igaz. Nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, amikor erre hivatkozva akarják igazolni a saját délibábos elképzeléseiket. Mert nézzük csak meg a logika szabályai szerint a dolgokat! A fenti mondat másképpen: Néhány elmélet elsőre hihetetlennek látszott, később mégis bebizonyosodott, hogy igaz. Namostan! Következik-e ebből az, hogy "az én elméletem is hihetetlennek látszik, tehát ugyanúgy igaz"? Kurvára nem. Bizonyára volt régen is egy csomó elmélet, ami hihetetlennek látszott - és aztán kiderült, hogy bizony úgy rossz, ahogy van. Csak mert volt néhány, ami aztán kiállta az idő és a tudományos igényesség próbáját, még nem biztos, hogy az összes bolondság is ki fogja. Ne csináljunk a kivételből szabályt!

Másképpen: Ha van pár magyar, akiből jó kajakozó lett, az nem jelenti azt, hogy minden magyar jól kajakozik.