Az előző posztban is felbukkant, hogy 2011-et írunk, lassan hetedik éve vagyunk tagja egy EU nevű valaminek, de az emberek nagy része még mindig nem veszi a fáradtságot, hogy akár csak egy idegen nyelvet is elsajátítson. Persze anno erőltették az oroszt az ismert politikai okok miatt, de mára még azt is sikerült totálisan elfelejtenie az idősebbeknek.

Sajnos van egy rossz hírem, nem mindig lesz ott a közelben egy egyetemista, vagy egy műfordító, vagy bárki más, hogy kisegítsen. Így bajban lesz majd az Intercity vonat jegyvizsgálója (hogy a Kisszénás-Kondoros vonalon nem volt elvárás a nyelvtudás, azt még megértem, na de hogy egy IC-n sem az...), pár fővárosi bolt (thx Barbó) és még egy csomó más hely, ahová józan belátás szerint alapkövetelmény kellene, hogy legyen vagy az angol, vagy a német, (+ francia, olasz, stb.) de leginkább mindkettő.

Külön alfaj - róluk már volt szó - akik egy bizonyos külföldi céghez akartak szerződni, de mélységesen felháborodtak rajta, hogy a felvételinél elvárják, hogy tudjanak németül makogni pár szót. Hja kérem, a jobb fizetésért (többet lehet az adott helyen keresni, mint a hasonló magyar cégeknél) többet is kell teljesíteni, többet is kell tudni, ez még nem esett le?

Csak egyet nem értek: a Balaton partján is ugyanolyan magyarok élnek, mint az ország többi részén. Ők hogy voltak képesek megtanulni németül? Ja, hogy rájöttek, hogy ez segíti a megélhetésüket? Jabocs.