Először is itt a hír.

A XVI. kerület kertvárosi övezetében, az Újszász és Galgahévíz utca kereszteződésében nincs lámpa, és az ott lakók szerint még a kijelölt gyalogátkelőn is veszélyes a túloldalra jutni. A baleset egyik szemtanúja a Blikknek elmondta: az idős kertészmérnök körültekintett, mielőtt elindult, de a zebra abból az irányból, ahonnan az autó érkezett, nem belátható, a kanyar előtt azonban van egy 30-as sebességkorlátozó tábla.
A balesetben szintén érintett hölgy nem Bálint gazda társaságában ment át a zebrán, csak ugyanarról a buszról szálltak le. Egymás után mentek, de az autósnak "sikerült" mindkettőjüket elgázolnia. Egyikük sem csak úgy lépett ki az úttestre, de a kanyaron túl sajnos ők sem láttak..."

A fékút kalkulátor szerint 30 km/h-val haladva egy átlagos reakcióidejű sofőr átlagos gumikkal nedves úton (emlékeim szerint kicsit nedves volt az úttest): "a féktávolság nagyjából 15.53 méter, ebből a reakcióidő alatt megtett út 8.33, a fékút 7.2 méter"
Száraz úton ugyanez: "a féktávolság nagyjából 12.83 méter, ebből a reakcióidő alatt megtett út 8.33, a fékút 4.5 méter"

Namármostan, ha szabályosan közlekedett az autós (itt jön ugye az a rész, hogy ha nem belátható útszakasz van előttem, akkor akár még jobban is lelassítok, mint ahogy a táblák megkövetelnék), akkor nehezen elképzelhető, hogy ilyen súlyos sérüléseket ("Arca felrepedt, szemürege betört, a csípője is sérült, s a jobb lábán két töréséből az egyik nyílt volt") okozzon, hogy az áldozat métereket repüljön.  Az útra szegezett szemekről mag annyit, hogy a sofőr nem is egy, hanem két, egymás után haladó embert csapott el.

A szemtanú állítása szerint Bálint úr szétnézett, mielőtt átment volna az úton, és vélhetően 91 éves lévén nem is szaladt túl gyorsan. 

Ergo, az autós vagy figyelmetlen volt, vagy nem jól választotta meg a sebességét, vagy a kocsija nem volt megfelelő állapotban (amiért ugyebár ő felel), vagy a látása/reflexei túl tompák (ez esetben nem szabadna vezetnie). Bármelyik is legyen az igazság, ebben az ügyben a felelősség nagy valószínűséggel az autóst terheli. Alaposan, a saját szememmel megnézem majd, hogy a táblák megfelelően jelzik-e előre a veszélyes kanyarulatot (vagyis hogy terheli-e  némi felelősség a közlekedési hivatalt/önkormányzatot). Sajnos most is az szenvedte el a legtöbb kárt, aki vétlen volt a dologban. (Szerencsére Bálint gazda már jobban van.)

+Kieg.: A kicsiny blogomra rekordszámú komment érkezett. Köszönöm nektek, még azoknak is, akik negatívan álltak hozzám vagy az írásomhoz. A blog stílusa szándékosan provokatív, gyakran első dühömben írom a posztokat. Annak külön örülök, hogy se zsidózás, se cigányozás nem volt, ez Mo.-n nagy dolognak számít.

++Kieg.: Persze a vérautósok léte nem zárja ki a vérgyalogosokét vagy a vérbiciklisekét. És igen, bizonyára sok olyan eset történik, amikor nem az autós a hibás. A magam részéről továbbra is azt vallom, hogy az utak gecire veszélyesek, bármivel is közlekedsz. Nem kell állandóan beszarva mászkálni, de ne is képzelje senki, hogy a vidámparkban van és dodzsemezik. Legyen meg az egészséges  óvatosság mindenkiben!

Igen, volt hogy én is csináltam apróbb hülyeségeket, gyalogosként, biciklisként, autósként, de azóta kinőttem belőle. Talán az volt rám ilyen hatással, hogy az egyik legjobb barátomnak ma is élne az apja, ha bekötötte volna a biztonsági övet... Pedig ő egy baromi tapasztalt autós, a kocsik minden porcikáját ismerő ember volt, és az adott útszakaszon sem kanyar, sem akadály nem volt előtte... Ki tudja, talán egy kis olajfolt volt az oka, talán egy pillanatnyi rosszullét... (Ez az utolsó bekezdés nagyon tanmesének tűnik, így visszaolvasva, de sajnos szóról-szóra igaz :( )