Nagy nehezen sikerült elrendezni a dolgaimat, már nem is vagyok az őrület határán, Próbálok minél kevesebb pénzt költeni, de mégis megalapozni valahogy a következő hónapomat. Benéztem a helyi templomba is, tartottak egy kis orgonaelőadást. Sajnos a korábban itt megemlített lelkész* már nyugdíjba ment, az utódjának igencsak igyekeznie kell, ha méltó akar lenni hozzá.

Kicsit szembemenve a trendekkel beléptem egy magánnyugdíjpénztárba, bár a gondolat, hogy a következő 14 hónapban az én megtakarításaimból (is) fogják kicsit felpolcolni pl. a nyugdíjakat eléggé khm. zavar. Pláne ha számításba vesszük, hogy nekem 4 nap múlva már teljes árat kell fizetnem ha közlekedni akarok**, míg egy bizonyos csoportnak az égvilágon semmit. Namármostan már korábban is kifejtettem, hogy legalább egy jelképes 10%-ra kéne kötelezni őket, már az jót tenne a lelkemnek (meg tán egy kicsit a tömegközlekedésnek is). De nem baj, ha ezt a teljesen értelmetlen ingyenességet még 40 évig meghagyják, én már csak dacból sem leszek hajlandó addig feldobni a pacskert.

(A fő érvem egyébként az volt, hogy amit a magánnyugdíjpénztárnál megtakarítok, az egy átörökíthető összeg.)

Közben támadt egy gondolatom. Nálam sokkal képzettebb közgazdászok sem tudják eldönteni, hogy szükség van-e állami beavatkozásra avagy nem***, és persze abban sincs konszenzus, hogy mekkora legyen ez a bizonyos beavatkozás. Én csak egy kis széljegyzettel egészíteném ki a dolgokat, ha valaha közgáz tankönyvet írok majd (attól mentsen meg minket az Ég!), abban szerepelni fog a következő mondat: Az állami beavatkozás üdvösségéről a mai napig viták folynak, de ha csak a magyar államról beszélünk, elég egyértelmű a válasz.

Más: Nemrég beleolvastam egy szomszéd országban tanuló cimborám blogjába, és valami félelmetes volt, ahogyan szinte hallottam a fejemben a hangját, amikor az általa leírt mondatokat olvastam. :)

Megint más: Azért nagyanyám panaszait hallgatni néha elég vicces. Panaszkodik, hogy jajj de kár, hogy abba a házba költözött, ahol lakik <dédapámék adták neki ingyen>, és hogy az mindig(sic!) beázik <1985-ben és most, azaz eddig kétszer>, meg hogy egyébként is neki kellett mindig fizetnie a felújításokat<kivéve amikor apám megcsinálta neki ingyen>. Nem tudom, a szüleim olvassák-e a blogomat, de ha igen, ezúton üzenem nekik, hogy nyugodtan építhetnek nekem házat, én nem fogom érte szidni őket 50 év múlva.**** :P

*Elvileg esperes volt, de számomra megmarad "lelkész úr"nak.

**Igen, eddig kedvezményesen utaztam. Mert diák voltam. Így kellett fizetnem a teljes árú jegy felét. Önálló, rendszeres keresetem nem volt, de utazni mindenképpen kellett, ha tanulni akartam. Elvileg ez lett volna az a kor, amikor "világot látni" indulnak az emberek, de mi magyarok valamiért a 65+os korosztály utazgatásait akarjuk leginkább elősegíteni. (Ismétlem, még a vakoknak sincs ingyen a tömegközlekedés)

***Azért elég sok közgáz tankönyv az önszabályozó piac mellett teszi le a voksát.

****Anyagi lehetőségeink tükrében ennek kb.annyi esélye van, mint a Szolnoki MÁVnak a bajnoki címre.