Kedves idősebb nemzedékek!

Csak annyit szeretnék mondani: itt vagyunk. Itt van egy olyan nemzedék, aki már felnőtt, dolgozik, családi fészket épít, egyszóval már nem lehet minket figyelmen kívül hagyni azzal a legyintéssel, hogy áhh, csak gyerekek.

Nem vagyunk az ellenségeitek, hiszen ti vagytok az apáink, anyáink, tanáraink. De mások vagyunk, mint ti! Másképpen gondolkodunk, mások a céljaink - illetve lehet, hogy annyira mégsem. Rögtön kifejtem.

Nézzetek a múltba: egykoron ti voltatok az újdonság, bennetek buzogtak olyan gondolatok, mint előtte senki másban. Rajtatok botránkoztak meg a szüleitek. Talán nem is vagyunk olyan különbözőek, talán ez az állandó változás, a generációk váltófutása, ez az élet rendje, nem?

Most pedig itt vagyunk mi. Szerencsések vagyunk, nem tagadom. Jártunk külföldön, sokan kint is tanultak, láttuk milyen máshol az élet. Ez azzal is jár, hogy könnyebben nyakon csípjük az esetleges tévedéseiteket, apró vagy nem is olyan apró hazugságaitokat.

A Nyugat nekünk nem a messzeségben lebegő Eldorádó, nekünk tanuló-, és munkahely, utazási célpont, és éppen ezért jobban látjuk a hibáit is. És látjuk azt, hogy nem lehet mindent a pénzre fogni. Látjuk, hogy a hazai gondolkodás bizonyos témákban milyen kiugróan rossz.

Nem hiszünk el bármit, amit leadnak a tévében. Eleve, nyolcvan csatorna közül választhatunk. Bármilyen állításra azonnal rákereshetünk a neten, és sokszor találunk is cáfolatot.

Mi sem vagyunk egyformák, de egyszerre vagyunk liberálisabbak és nemzetibbek nálatok. Sokunknak vannak meleg, afrikai, ázsiai stb. barátai, sokkal könnyebben elfogadjuk a másik embert, mint korábban, és ki merjük mondani, hogy a szex jó dolog, nem valami gátlások örvényébe taszított bűnös valami. Ugyanakkor merjük ordítani, hogy vesszen trianon, leborotváljuk a fejünket, és bakancsot húzunk. Mert ezek is mi vagyunk.

Nekünk nem elég a panellakás és a Wartburg, nekünk sok más dolog is kell, és nem csak az anyagiak. Kell, hogy cenzúrázatlan legyen az internet, kell hogy kivételesen 30-40 évre előre is lássuk, mi lesz itt. Kell, hogy legyenek helyek, ahol a melegek összejöhetnek, és kell, hogy ne nevezzen senki nácinak, csak mert Kárpátiát hallgatsz.

Itt vagyunk, bent vagyunk már a Parlamentben, a cégeknél, a hivatalokban. Itt az új magyar nemzedék. Nem jobb és nem rosszabb a korábbiaknál, csak más. Ezért kérünk benneteket, mielőtt elítélnétek minket, előbb próbáljatok megérteni! Az internetet nem lehet irányítani, mert azonnal kisiklik a markotokból, és messziről mutat majd nektek fügét.

Persze, köztünk is vannak tehetségtelenek, az életüket eltékozló naplopók, tolvajok és gyilkosok is. De minden nemzedék hajlamos csak a rosszat észrevenni az utána következőkben, pedig róla is pont ugyanazt gondolták a még idősebbek. Vannak fiatal tudósok, sportolók, művészek, akikre épül a jövő - illetve egyre jobban a jelen is.

Lehet, hogy 30 év múlva a fiam vagy a lányom megírja majd ugyanezeket, csak más kifejezésekkel, és ekkor már én leszek a régi és ő lesz az új.

Egy kicsit azért rosszul esik néha, amikor úgy beszéltek, hogy teljesen figyelmen kívül hagytok minket. Mintha az időt meg tudnátok állítani, hogy örökké a ti szabályaitok szerint éljünk. Sajna, minél jobban vágytok vissza a múltba, annál kevésbé fogjátok érteni a jelent, annál kevésbé fogtok érteni minket.

Ne féljetek, ettől nem lesz utólag értelmetlen a ti életetek sem. Hiszen ha ti nem léptetek volna ki a szocializmusból, mi nem tudnánk a kapitalizmusban élni. Ha ti nem vettetek volna kazettás magnót, most nem lenne notebook sem. Ha ti nem gyűjtöttetek volna Trabantra, most mi sem vágyhatnánk a BMW-re.

A világ halad előre. Akár tetszik nektek, akár nem. Ha nagyon ellenszegültök, akkor is csak ideig-óráig győzhettek, de később kettőzött erővel csapódik majd be az újdonság.

Egyiptomban most a fiatalok elégedetlensége öltött testet. Recseg-ropog a harminc éve kényelmesen terpeszkedő rendszer. Nálunk még jóval szelídebbek az ellentétek, de lassan meghúzhatjuk a határokat: Kikre hallgatnak a fiatalok, és kikre az idősebbek. (Ritka jelenség az öreg forradalmár.)

Egy szó mint száz, itt vagyunk. Nem kérjük, hogy vegyetek észre, mert már csak a vakok nem látnak minket. Arra kérünk: próbáljatok meg egy kicsit megérteni minket. Ez mindenkinek a közös érdeke.