Éppen várok egy eredményre, az egyik utolsóra a sorban. Közben őszintén remélem, hogy az élet valamikor vissza fogja nekem adni, hogy annyi órát elpocsékoltam olykor teljesen felesleges tárgyak tanulására, hogy mennyit szenvedtem olyan beadandókkal, melyeket kb. el sem olvasott senki, s hogy hányszor kellett Honey mellől felkelnem, hogy ezt vagy azt intézzek az egyetemen...
+update: sikerült, csont nélkül.
