Nemrég Honey mellett fekve levezettem, hogy mi is az problémám a múltamhoz köthető dolgokkal. Arról van szó, hogy bár szívesen nosztalgiázok emberekről, helyekről, stb., és vicces sztorikat is tudok mesélni a többségről, amint fizikailag is közel kerülök (kb. egy légtérbe) ezen személyekhez és tárgyakhoz, egy kicsit rosszul kezdem érezni magam. Illetve csak elszorul a gyomrom, és valahogy olyan "magamba szállt" leszek. Végiggondoltam, és azt hiszem tudom miért: mert eszembe jutnak a saját ballépéseim és régi hibáim. Pedig higgyétek el, nem volt azokból olyan rémesen sok. Csak egyszerűen ha pl. felbukkanok egy adott helyen, egyből ezek a rossz emlékek törnek fel belőlem, és nem a jók.

Szerettem előre lezárni a dolgokat. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor már elkerülhetetlenné vált, hogy egy helyről, egy közösségből ki fogok kerülni, akkor magamban direkt leépítettem a kapcsolataimat, így az "elválás" kevésbé volt fájdalmas. Márpedig ha én otthagytam valamit/valakit, akkor azt próbáltam véglegesen kizárni az életemből. Egyszerűen kész, ő vagy az megszűnt a számomra, és talán ezért is olyan fura, amikor újra felbukkan. Nem tudok vele mit kezdeni...illetve annyit tudok csak,hogy nem figyelek már oda rá, és ballagok tovább.