Ahogy Honeynak mondtam is a minap, ha valamelyik haverom pl. kölcsönkérné valamimet, és véletlenül eltörné, elszakítan, stb., akkor max egyszer anyáznék, de a következő percben már megveregetném a hátát.

Ugyanakkor ha valaki szándékosan aljas indokból, előre megfontoltan akár csak egy kicsit is keresztbe tesz nekem, akkor az nagyon bele tud égni az agyamba. Mondhatják rám, hogy ostobaság sokáig haragot tartani, de én ezt inkbb önvédelemnek fogom fel: aki egyszer átvert/át akart verni az bármikor újra megpróbálhatja majd. Nem szeretem a hátbaszúrós embereket.

Egy háborús film jut az eszembe. A hősünket elárulta a társa a harc közepén. Erre ő megfogadta, hogy előbb végez az ellenséggel, aztán ha ezt túlélte, az árulóval is.