Elindulunk. A sofőr fahangon de mégis pajkoskodva viccelődik egy csajjal, faggat egy kissrácot "-Hol focizol? -Az MTK-ban! -Van ilyen csapat Budapesten?", útbaigazít egy elég furcsán beszélő turistát (néha szép összetett magyar mondatokban beszél, néha meg nem jutnak eszébe elemi szavak, mint pl. a jegy) aztán felszáll két plusz egy kollégája. Végigdumálják az utat. Szó esik a cég ügyeiről, mit hol, hogyan érdemes csinálni (az egyik sztoriban felemlegetett arc lopta nagy kannákkal a benzint, lefotózták és kirúgták. Ő viszont beperelte a volánt, hogy épp csak visszatöltötte a gázolajat. Megnyerte a pert, és vele két évnyi bérét.). Előkerülnek a fotók a gyerekekről (egyiküknek 5 gyereke, 3 unokája is van már), és persze a GPS minden kérdését megvitatják. Még Pesten leszáll egy, ő most BKV-s. Közben folyamatosan bemondja hősünk, még a megállók előtt, hogy melyik ismerős utas hol dolgozik. "Itt meg azért jött ki a kocsi a megállóba, mert van egy fogyatékos lány a buszon, őt szállítja majd el a házáig." Egy fiatal pár majdnem lekési a járatot, futniuk kell. Csak a lány száll fel, a sofőr mondja "Elszúrtátok az időt...nem akartam már másképp mondani". Kb. az út felénél a második buszos is elhagyja a járművet, majd nem sokkal a végállomás előtt a harmadik. De hősünk nem marad beszélgetőpartner nélkül, a semmi közepén felszáll a buszra egy ismerős melós, vele beszélget tovább. Leszállok én is, az egyik utolsó megállónál, a busz egy undorítóan nagy füstfelhőt ereszt ki, majd eltűnik.