Lassan két év is eltelt a 2008as olimpia óta, de nekem még mindig fáj egy kicsit a szívem. Ugyanis a magyar szereplés messze-messze elmaradt a várakozásoktól.

Azért sajnálom ezt, mert életemben ez volt az eddigi legjobb, vagy második legjobb olimpia. Barcelonára nem emlékszem már teljesen tisztán, Atlanta...ehhh, Athén...brohh...a téli játékok meg annyira nem tudtak sohasem lázba hozni, max a jégkorong. Sydney és Peking... na azok igen!

Ugyan sok mindennel vádolták a szervezőket, de ezek vagy alaptalanok voltak, vagy nem volt közük a sporthoz, vagy pedig mindenhol máshol előfordultak. Igen, nem épp a mi normáink szerint értelmezik az emberi jogokat (Guantanamo rémlik?), kitelepítettek pár embert a munkálatok miatt (megsúgom: MINDEN olimpia előtt ez történik), vannak elnyomott kisebbségek (bár pont a tibetiek kapcsán jöttem rá, hogy el van ez túlozva mint a fene, vannak a cool elnyomott népek, akikért menő szorítani, a többiek meg senkit sem élrdekelnek (pl. Kurdok). Egyrészt, Tibet az ötvenes években nem először lett Kína része, hanem már sokadszorra csiki-csukiztak. Másrészt, kurvára nem egy demokratikus államot akarnak ők sem, hanem a lámák diktatúráját. Harmadrészt kissé nehezen veszi be a gyomrom, hogy a felvidéki magyarok ügyét felhozni bizonyos társaságokban kínos csendet szül (jajj, már megint ez a jobbos duma), de az országunktól 8000 kilométerre élő hegylakókért a veséjüket is odaadnák ezekben a bizonyos körökben. Illetve nem adják oda, csak beszélnek róla, és már-már guevarai magasságokban látják önnön forradalmi hevületüket... aztán felveszik a kínai pólójukat, megcsörgetik a kínai mobilon a haverjukat, és a Kínában gyártott biciklijükre ülve mennek tovább szervezni a világforradalmat), stb. lehetne még sorolni a problémákat. De alapvetően a játékokat kurvajól megszervezték. Alapból nem volt semmi balhé (lásd Atlanta, München), szépek voltak a helyszínek, és ha valami probléma volt, akkor gyorsan és hatékonyan megoldották (pl. az evezőspályák burjánzó növényzetét) Meg aztán a világnépesség kb. egyötödét alkotó országnak igazán kijárt már ez, nem igaz? Kis kitérő:szmog sem volt, megoldották azt is. Jah és nem vagyok a Kínai Kommunista Párt fizetett ügynöke. :)

Komolyan, egy olyan országból, ahol az öttusa úszómedencéből elfolyik a víz, egy büdös szóval nem illethetjük a kínai szervezőket. Majd ha már képesek leszünk 2-3 napos kontinensviadalokat lebonyolítani ilyen ordító hibák nélkül, akkor beleköthetünk az olyan dolgokba, hogy most elaludt-e a láng egy pillanatra vagy sem.

Szóval a kötelező köröket lefutottuk. Térjünk rá a kevésbé vidám dolgokra. Azzal kezdődött, hogy egy rádióban megahallottam, hogy valami német vagy amcsi hírportál 3-5 aranyat jósolt nekünk. Mélységesen fel voltam háborodva, hogy ilyen kevésre tartanak minket érdemesnek. Kicsit ugyan magam is megijedtem, mikor próbáltam keresni azokat a neveket, akiktől az arany várható, de nem nagyon találtam 5-nél többet. Mindegy, gondoltam, majd jön a meglepetés. Hát jött is...

Kolo halála sokkolta az országot, de ahogy szépen lassan teltek a napok, elkezdtem úgy gondolni rá, hogy majd milyen szép is lesz, ha az ő tiszteletére felajánlja mindenki az érmeit, és méltó módon megemlékezünk róla.

Jött a megnyitó, ami szintén profin meg volt csinálva (leszarom, hoogy playback volt-e az éneklés, ebben sem Kína lenne az első) és az abszolút divat-amatőr szememmel mondva ilyen ronda ruhát, mint amit valaki a mi hölgyeinkre aggatott, még életemben nem láttam. de gondoltam, mindegy, csak nyerjenek ezekben a göncökben 6 aranyat, el lesz felejtve.

Aztán jöttek a játékok. Annyi reménykedésem tört darabokra,hogy felidézni is fájdalmas. Volt egyetlen súlyemelőnk...és erre rögtön egy durva balesetet szenved. Az összes klasszikus "magyar sikersportágban" jöttek a lebőgések, és bár volt jó pár egyéni teljesítmény, ami süvegelést érdemel (pl. egy középkorú távgyaloglónk), a többség valahol mindig bakizott. Közben Phelps, Iszinbajeva, Bolt, stb. mind-mind olyat alkottak, amire 40 év múlva is emlékezni fogok. Vagy az argentinok focija, azok a kosár-és röplabda-meccsek, stb. Ez egy igazán jó és emlékezetes olimpia volt...ha nem magyar szemmel nézed.

Ugyanis az, hogy az utolsó három nap alatt sikerül csak összeszedni 1-1 aranyat, és hogy maradéktalanul elégedettek tényleg csak a derék pólósainkkal lehetünk meg persze Cseh Lacival... na de ez akkor is messze alulmúlta mindenki várakozásait. És akkor jött a legrosszabb.

Arra számítottam, hogy fejek fognak hullani, kifordul sarkából a világ az értékelésnél, és az egész magyar sportot átszervezik, és egyáltalán felhagynak minden eddigi balfaszkodással. (lásd: a britek '96-ban EGY aranyat nyertek csak, utána nagy hepaj volt nálunk) De kurvára nem ez történt. Itt volt egy ország, tízmillió emberrel, aki csalódott volt és válaszokat várt. És akkor elkezdték a maszatolást.

Jajj mi kis ország vagyunk...feljöttek az új nemzetek...egyre többen vesznek részt az olimpiákon...ázsiában nem volt megefelő a klíma...stb.

Vegyük sorba! 1952-ben, amikor 16 aranyat nyertünk, akkor tán olyan nagy ország voltunk? Vagy 2004-ben, amikor (10-2=)8 aranyunk volt, tán kis ország voltunk?? Hagyjuk már ezt a fenébe. Valami tényleg van abban, hogy erőn felül teljesítettünk eddig, na de ez akkor sem magyaráz meg semmit. Legalábbis azt nem, hogy a nyolcból hirtelen hogy lett 3. Mert az oké, hogy még mindig megelőzzük Indiát az egy főre eső aranyak számában, de elsősorban magunkhoz kell mérni a teljesítményt, nem?

Hogy mennyire jöttek fel az új nemzetek? Nem tagadom, volt egy kis átrendeződés. Ááámde! Vívás: a rész-éremtáblázat első 3 helyén franciák-olaszok-németek. Öttusa: orosz és német elsőség. Kajak-kenu: német elsőség, kajak-kenu: csak a németek előztek meg...stb. nem folytatom. Igaz, hogy feljöttek az új nemzetek, de jobbára olyan sportokban, ahol mi jelenleg a fasorba' sem vagyunk, vagy a "mi" (egykori) sportjainkban még csak marginális szerepük van. Mert nem mondom, ha a kajakosokat hirtelen egy szudáni egység beelőzi, vagy az öttusázóinkat magasan veri egy kelet-timori, na arra azt mondom, hogy igen, ez meglepő. De a franciák, olaszok mindig is jól vívtak, könyörgöm!

Egyre többen vesznek részt az olimpiákon? Igaz. De egyre több a sport is.

1952: 69 nemzet, 4955 atléta, 149 számban oszottak aranyat, 16-ot nyertünk mi

2004: 201 nemzet, 10625 atléta, 301 számban oszottak aranyat, 8-at nyertünk mi

2008: 204 nemzet, 11028 atléta, 302 számban oszottak aranyat, 3-at nyertünk mi

Kiszámolható, hogy Helsinkiben átlag (a csapatsportok különválasztása, az hogy egyesek több számban is indulhatnak, persze bonyolítják a képletet) 33,25 atlétára jutott egy aranyérem, 2004-ben ez a szám 35,3, míg Pekingben 36,5. Vagyis valóban megfigyelhető egy lassú növekedés, de ez korántsem indokolja a 3 aranyat.

Az ázsai klímáról csak annyit, hogy a többi európai ország köszönte szépen és nyerte az aranyakat, ahogy kell. (oroszok 23, britek 19, németek 16, olaszok 8, stb.) Szóval ez korántsem indokolja a 3 aranyat.

Ugyanígy élvezkedhetünk azon is, hogy nem csak mi basztuk el, mert a románok 4, a kubaiak 2 aranya sem épp jó teljesítményről árulkodik, de nem kell aggódni.

Nah szóval én ezen haltam be. Hogy nem akarja senki se beismerni, hogy a király meztelen, hogy lehet itt kenceficézni, de ez az ország igenis többet várt, és többre hivatott 3 nyavalyás elsőségnél. És ettől persze nem örülünk kevésbé Kásáséknak vagy a Nemzet Lacijának, de az "örökös magyar sikersportág"nak kikiáltott öttusában 19., 26., 20. és 24. helyezéssel hazautazni hát nem épp "jó magyar szokás". (Utalás a korábbi postra: miért is siratjuk mi az öttusát annyira?) Hogy az "überfasza vívók vagyunk" mítoszt is remekül sikerült megcáfolni egyetlenegy bronzzal.

Szóval gyakorlatilag a mai napig nem történt semmi. Minden meg lett magyarázva azzal, hogy kis ország vagyunk, és örüljünk Kásáséknak, puszi. Igenis mohó vagyok, igenis követelődzöm, és igenis azt mondom, ez így nekem magyarként kevés. Londonban legalább 7 himnuszt szeretnék hallgatni.

Félek ,ezzel a mentalitással eljutunk majd oda, hogy 2028-ban már csak egy hatodik helyünk lesz, de mindenki rendkívül jól megmagyarázza majd, hogy kis ország vagyunk, különben is Szomáliában az egy főre eső hatodik helyezések száma alacsonyabb mint nálunk, szóval minden rendben van. Figyelemelterelésképp azt a derék kajakos nőt, aki összelapátolja a hatodik helyet, majd országjáró turnéra indítják, és mindenkinek kötelező lesz kurva büszkének lenni rá, a nap minden percében. És felemlegetni, hogy ugyan a többi 150 sportoló és 3500 sportvezető akiket kiküldtünk, ugyan mi a jó édes fenét csinált, felér majd egy kisebbfajta hazárulással. Hiszen kis ország vagyunk.

Olyan ez, mint ha a meccsen mindenki győzelmet vár a csapattól, aztán 9:1-re kikap. Utólag elkezdeni magyarázkodni, hogy "mégsem voltunk olyan esélyesek, kis csapat vagyunk", no meg a becsületgól szerzőjének egekbe magasztalásával elfedni a 9 kapott gólt, továbbra is csak maszatolás.