Kissé rá kell, hogy pironkodjak pirítsak (thx Barbó) a Tisztelt blogolvasókra. Egyszer pacát vétett a tollam, és kiszaladt itt egy olyan (egyébként vitatható minőségű) post, ami bizony elvitt volna minket a málnásba (rezgő léc - dosszié), erre egyből jött hozzá pár komment is (azok minősítésétől eltekintek), meg rekordbeállításként a napi 10 látogató (pezsgősdugó repül).
Igen, most jó magyar szokás szerint az én hibám után elkezdek másokat piszkálgatni :D
Szóval ejnye-bejnye, írom itt a jobbnál-jobb szövegeket :) (true, azokhoz is érkezik néha hozzászólás), de sokakat ezek szerint még a szexél is jobban meg tudná hatni, ha valamelyik népvezért venném górcső alá, mégha csak szőrmentén is. (képzavar rúlz) Sajnos nem takarózhattok azzal sem, hogy ti éltek-haltok a társadalmi kérdésekért, mert lám, az azokat boncolgató írásaim is gyakran hozzászóló nélkül maradtak (na jó, itt azért néha meg-megvillantatok).
Persze, alapvetően nem a kommentekért írom ezt, hanem csak úgy magamnak, (szóval ha valaki nem akar írni csak úgy, ám ne tegye, még ezen post elolvasása után sem) de kissé féltem a T. közönséget a beszűküléstől. Jómagam is elszomorodva tapasztaltam, hogy pl. egy megyei hírportálon a "kultúra" cimke alá tartozó hírekhez összesen nem jön annyi hozzászólás egy hónapban, mint valamelyik pitiáner sikkasztási ügyhöz egy nap alatt. És nem, nem sznob társadalmat akarok, de könyörgöm, ne verjük már a mellünket, hogy micsoda kultúrnép a magyar, amikor a színház, hangversenyek, stb. soha nem tudnak akkora netes érdeklődést generálni, mint az ezredik "hit"vita.
