Vetettem már babot, krumplit, répát, zellert, salátát. Kapáltam, gyomláltam, sarlóztam, ástam. Ácsoltam tetőt, raktam össze szekrényt, kevertem betont, raktam le kövezetet. Cipeltem mindenfélét, keményfa asztaltól a krumpliszsákig, és nem éppen 2 méteres távra kell most gondolni. Mozgattam teli raklapokat, pakoltam napi 16 tonnát (pont mint a dalban, csak ez nem szén volt, hanem paprika - a gép kiírta az össztömeget a nap végén), és szedtem ki forró kemencéből pékárut (télen még egész kellemes is lett volna). Dolgoztam már sárban, szennyvízben, porban, olajban, gépzsírban.

Persze ezeket nem napi rendszerességgel űzöm, de volt már rájuk példa, némelyikre egész sok, egész hosszan. Nyilván nem én vagyok az egyetlen az országban, aki ilyeneket végzett, nem is vagánykodni akarok vele, de a cím kedvéért hadd elevenítsem már fel ezen dolgaimat.