Ritakság, de néha levetem a rózsazsín szemüvegem, és még bírálni is képes vagyok imádott szülvárosom. A helyi felsőoktatás minőségéről már volt szó, a második pont az egészségügy. Valószínűleg a kettő között kapcsolat van, de erről majd kicsit később. Szóval, bár a technikai feltételek adottak, és nem is akar hirtelen összedőlni egyik kórházunk sem (több is van, bezony ám), viszont az ott dolgozó orvosok...nos, már van összehasonlítási alapom, egyrészt a főváros, másrészt egy másik vidéki nagyváros képében, és bár lehetne egy-egy példát kiragadni pro és kontra, összességében, több esetet egybevéve mégis elmondható, hogy igenis érezhető a markáns különbség. És nem, nem a kedvességben, azon már rég túl vagyok, hogy érdekeljen, morog-e vagy mosolyog rám az illető. A szakmai hozzértésükről van most szó.

Rögtön kerestem is rá magyarázatot: Nálunk nem működik orvosi egyetem, míg Pesten és abban a bizonyos másik nagyvárosban igen. Márpedig egy ilyen intézménynek szemmel látható, sőt szó szerint a bőrömön érezhető pozitív hatása van egy adott város kórházaira. Valahogy úgy képzelem el, hogy ezek a városok megtartják maguk körül a jobb orvosokat (már amelyik nem ment ki külföldre), a többi helyre meg jut a resztli.

Minden tiszteletem ellenére ez igyenis így van, nagy átlagban, és most jöhet bárki azzal, hogy az anyja aneszteziológus mondjuk Nagykanizsán, és hogy ő igenis jól dolgozik, szóval szívjam vissza az egészet, mert vidéken csupa Nobel-díj várományos orvos található, sajna nemet kell mondanom, mert itt most nem egyénekről, hanem trendekről beszélünk.