Fontos dolog a címben szereplő fogalom. Tudni kell nevetni magunkon, látni a hibáinkat, a képességeink korlátait. Ha ezeket elfogadjuk, és megbékélünk velük, akkor talán megbékélünk a világgal is. Persze, nem azt mondom, hogy ne próbáljuk meg képezni, tökéletesíteni magunkat, de pl. én tudom, hogy elég nehezen lesz belőlem profi zsoké.

Ha ez nem működik, akkor jön örökösen a mások hibáztatása, a zsörtölődés, duzzogás.