tevhit.blog.hu/2010/03/10/tevhit_56_autopalyan_szaguldani_teljesitmeny
Igazából csak egy bekezdés tetszett meg:
"Bár állítólag a magyar felsőoktatás világszínvonalú meg mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast és programozó-zsenit a világnak, valahogy mégis úgy érzem, hogy összességében elég sötét nemzet vagyunk. Értem én, hogy balsors, akit régen tép meg ilyenek, de ettől függetlenül a mai napig nem hiszem, hogy egy adott ország sikeréért vagy kudarcáért csakis az országot irányító párszáz politikus felelős, a sokmillió lakos nem. Nyilván egy béna és/vagy korrupt államvezetés (beleértve kormányt és ellenzéket egyaránt) jelentősen hátráltatja a fejlődést, de a békés, kulturált egymás mellett élés valahol máshol gyökerezik."
Hát igen. Valahogy mindig kihagyjuk, hogy az a sok-sok Nobel-díjasunk kettő kivételével egy olyan kisebbséghez tartozott, amit a negyvenes években szinte az egész társadalom örömmel vetett ki magából (a legnagyobb magyarországi megmentőjük is egy svéd), és vidáman terelte fel őket a marhavagonokba, hogy aztán elfoglalhassa a háziakat. És nem érdemes mentegetőzni, hogy "azt mind a németek csinálták, nem is mi" Fenéket! Ugyan mire mentek volna a magyar lakosság, csendőrség, stb. segítsége nélkül?
Valahol szerintem ez egy máig tartó sebet ejtett a kultúránkon. Minden szittyahun büszkeség ellenére is el kell ismerni, hogy a zsidóság igen sokban járult hozzá Magyarországhoz. Azzal, hogy nagy részüket elvitték, avagy kivándoroltak, az ország szegényebb lett. Persze azóta létrejött pl. egy új tudósi gárda, ment tovább az élet, csak lehet kissé előrébb járnánk, ha itt maradtak volna.
De vonatkoztassunk el a zsidóságtól! Beszéljünk most a magyar átlagpolgárokról (beleértve a megmaradt izraelitákat is, most egy kalap alatt az egész tíz(?)milliós lakosság)! Nos az a baj, hogy hiába magas a piramis csúcsa, ha nincs megfelelő alapja. Attól, hogy vannak a sokat emlegetett Nobel-díjasaink, a nép nagy része még félelmetesen műveletlen. (Attól, hogy nyerünk sok aranyat az olimpiákon [újabban ez is egyre kevesebb], még egy elég lusta nemzet vagyunk). Röhögünk az amerikaiakon, akik nem tudják, hogy ez vagy az hol van a térképen, de pl. hány magyar van szentül meggyőződve arról, hogy Costa Rica egy szigetország? (Nem az)
Fájdalmas kimondani, de elég sötétek vagyunk. Könnyű minket bepalizni (MLM, politika, bugyuta reklámok), és sokaknak tényleg az a legnagyobb teljesítmény az életében, hogy Győr felé a pályán felgyorsult 220-ig. Bravó!
Ha azt mondanám, hogy kicsit mást láttam pl. Németországban, akkor sokan rögtön azzal jönnének, hogy "jó, de nekik van pénzük rá, mi meg szegények vagyunk". Egyrészt sok dolog nem annyira pénzkérdés, pl. (sarkítva) hogy nem a mónikasót nézem (hitelre vett plazmatévén), hanem kimegyek kocogni egy félórát, vagy elolvasok egy novellát. Másrészt pedig, lehet hogy (hosszú távon gondolkodva), talán azért IS jár előrébb a német gazdaság, mert ott az egyes emberek is értelmesebbek. (nyilván csak egy összetevő a sokezerből, de lényeges összetevő). És persze vannak bunkó németek is, de az arányok tekintetében félelmetes a szakadék a két ország között.
Okés, én írtam korábban, hogy soha nem olvastak annyian, mint manapság. Ezt továbbra is fenntartom. De még így is messze le vagyunk maradva a "kultúrnép" státusztól. Lehet, hogy a magyar néplélekben van a hiba? Akármennyire is fáj szembenézni a valósággal, bizony nem vagyunk annyira okosak, szorgalmasak, ügyesek, mint ahogy hinni szeretnénk magunkról. A dolog nem újkeletű, szorgalom témában lásd pl. Pató Pál urat.
Úgyhogy emberek, ne dőljünk hátra elégedetten, amikor egy újabb (Amerikában élő) magyar Nobel-díjat kap, hanem menjünk el a városi könyvtárba! Ne sört bontsunk a következő olimpiai aranynál, hanem fussuk körbe kétszer a háztömböt! Ne csak fikázzuk a kapitalizmust, a demokráciát, hanem próbáljuk meg megérteni és jobbá tenni! Ne élvezzük annyira, ha bunkók voltunk valakivel, hanem próbáljunk meg toleránsabbnak lenni! Akkor talán jobb lesz ez az ország.
Amit én nagyon remélek.
