Nem, nem is az énekes(?)nő(?)ről fogok írni, nem is a netes kártyajátékról (ha még egyszer meg kell hallgatnom egy roppant izgalmas "És akkor nekem sorom volt, emeltem 5 dollárral, és jött a river..."-féle fenomenális történetet, hát minimum kiszaladok a világból), hanem a bankkártyákról (laza mozdulattal egy kalap alá veszem az összes változatot, most alapvetően arról beszélek, amikor készpénz helyett egy kis plasztiklappal fizetünk).

Ugyanis sokan még mindig bizalmatlanok. Jobban szeretik a készpénzt. Ha évente egyszer lebukik valami filippínó programozó, aki feltört 25 db Bank of Manila kártyát, rögtön jönnek azzal, hogy "látod, ezért veszem ki rögtön az egész fizetésem, ahogy megjön, mert így nem vehetik le a számlámról". Mert a zsebünkben tízezresekkel sétálgatni az olyan kurva biztonságos, mi??

Sajnos még mindig kevés az elfogadóhely, messze még pl. az angol szint, ahol a kiskocsmákban is lehet kártyával fizetni. Alapvetően ahol csak tehetem, én inkább a kártyát választom, mert tényleg nyugisabb így sétálgatni este, nyomon lehet követni a vásárlásokat, és még a zsebemet se húzza. Persze, ha szórakozni megyek, nincs sok választásom...