Akármennyire is szeretünk sopánkodni, akármennyire is szeretjük "kitüntetni" azt a kort, amelyben élünk a "legeslegrosszabb" cimkével, de gondoljunk csak bele, pl. az ötvenes években, túl két világháborún, egyre nőtt a valószínűsége, hogy lesz egy harmadik is, és azt esetleg pár csótány élheti majd csak túl, akik alkalmazkodnak a sugárzáshoz. Ehhez képest, napjainkban meglehetősen nyugis világban élünk.

Mert igen, van jópár törzsi háború, határvillongás, éhezés, szegénység, stb., de alapvetően már kevésbé fenyeget egész kontinenseket az azonnali megsemmisülés veszélye, ami mindenképpen pozitívum. Távolról sem állítom, hogy a világ tökéletes, de azért napjainkban egész jól működik. A fentebbi problémák pedig egyrészt sajnos úgy tűnik, kiküszöbölhetetlenek (pl. mindig lesznek szegények), ugyanakkor hatásaikat egyre hatékonyabban tudjuk tompítani. És még ha a volumenek riasztóak is lehetnek, az arányok már kevésbé azok.

Nézzük most Amerika felől a dolgokat. A jelenlegi, afgán barlangokban bujkáló turbános bandák eltörpülnek a Hitler, Sztálin, Mao által képviselt rombolási potenciál mellett. 9/11 csak bolhacsípés ahhoz képest, amire a szovjet nukleáris arzenál képes lett volna. Értitek, még ha le is omlik pár felhőkarcoló, és pár ember lépfenét kap a postán, de az még mindig messze van az olyan katonailag is jelentős csapásoktól, mint mondjuk Pearl Harbour. Azt pedig egyetlen arab terroristavezér sem képzelheti, hogy akár még csak egy amerikai falut is sikerül majd elfoglalniuk. Teljesen nonszensz. Jah és jelenleg mindhárom egykor ellenséges országgal bőszen megy a kereskedés, ami ugyebár csökkenti az esetleges konfliktus kockázatát, és ami megint megérne egy külön postot.

Ez ugyanakkor megváltoztatta a felfogást is. Régen volt arca a gonosznak. A fenti három úriember, a világháborúk és a hidegháború rendkívül egyszerűvé tette a dolgokat. Az ameriakiak udták, ki a jó, és ki a gonosz (Mármint az ő szempontjukból). Viszont napjainkra a Bin Laden-féle gittegylet az igazán neurotikus embereken kívül túl nagy tömegeket nem tart rettegésben. Az embereknek már nem az a legnagyobb problémájuk, hogy jön-e az atomcsapás vagy sem, hanem hogy nem tudják megvenni a Porschét, csak a Mazdát. És ez az értékválság, ez az üresség hívta életre a Harcosok klubját, az Amerikai szépséget, stb. Egyszerűen újra felütötte a fejét a spleen. Tudják, érzik az emberek, hogy nincs már olyan magasztos cél előttük, mint nagyapáik előtt, és hogy kissé elkényelmesedtek.

folyt. köv.

(Nem, nem a szokásos "jajjdemocskosfogyasztóitársadalom"-bejegyzés akart lenni, még ha kissé hajaz is azokra.)