Mátyást tartjuk a legnagyobb királyunknak, (na jó, István is ott van a közelében), de ha a hódítási helyett először a nép viselt dolgára fókuszálunk, azt látjuk, hogy bizony alaposan megterhelte a jobbágyokat (füstpénz, hadiadó, koronavám), de mivel ezzel párhuzamosan megkötötte kissé az uraságok kezét is, így ő lett az "igazságos". Figyeljük meg, nem "Mátyás a nyugdíjak felemelője", hanem "Mátyás az igazságos".
A hadi sikerek egyrészt az ország stabilitását, másrészt valamelyest a honi büszkeséget is növelték. Abban persze biztos vagyok, hogy ha nem vet ki adókat, akkor Bécsnek büszke vára sohasem nyögte volna az ő bús hadát. Megakadt volna a sereg már a Pilisben. (Arról nem is szólva, hogy a török megszállás is hamarabb kezdődött volna) Ugyanúgy (csak hogy a művészetek kedvelői is idemosolyogjanak) egy corvina, egyetlen reneszánsz művész sem került volna az országba, ha pl. csökkenti az adókat.
Hogyismondjam, bár nyilván nem aszkéta életet élt ő sem, de az emberek láthatták, hogy a beszedett pénzt nem (csak) a szeretőire (pl. Borbála) költi, hanem tényleg kezd is vele valamit. Nem nagyon voltak az ő idejében BKV-szerű fekete lyukak. Gazdaságilag még a fekete sereg is fehérebb volt sok mai állami cégnél.
Mikor meghalt, és egy gyengekezű, mindenre igent mondó uralkodó került hatalomra, először talán örültek is neki...amíg a földesurak el nem kezdtek újra garázdálkodni. Őket pedig Mohács ébreszette rá, hogy valami mégsem frankó.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenképpen az "erős állam" híve vagyok. Csupán annyit, hogy néha (faszt néha, szinte mindig) a rövid távon népszerűtlen intézkedések (újfent kiemelném, hogy tényleg intézkedni is kell, nem elég beszélni róla és játszani a mártírt) vezetnek a hosszú távú (akár örökös) népszerűséghez.
Ha ma kemény kezű vagyok, és nem engedem meg a családnak, hogy a pénzünket plazmatévére költsük, akárhogy is sírnak miatta, akkor lesz mit ennünk holnap és holnapután is. Majd ha már biztos vagyok benne, hogy a kaja nem jelenthet gondot, akkor megyek csak el megvenni a tévét.
