tevhit.blog.hu/2010/02/16/tevhit_52_volt_osztalytarssal_osszefutva_le_kell_allni_beszelgetni

Talán a következő történet írja le a legjobban a véleményem. Ketten utaztunk Pestre vonattal egy fülkés kocsiban (ennek még jelentősége lesz) egyik cimborámmal, aki nem mellesleg volt osztálytársam (tehát nem utálom az összeset - mielőtt még ezt képzelné valaki - sőt!). Épp csak elkezdtünk dumálgatni, amikor belépett a fülkébe egy harmadik személy, szintén volt osztálytárs. Különösebb bajunk soha nem volt vele, és vélhetőleg ez kölcsönös volt, de ami következett...

A közös témák kb. elfogytak 10 perc alatt, és sajna nem lehetett "menekülni", végig kellett ülni a vonatutat. Hosszú kínos csöndek, lassan vánszorgó idő, és kikényszerített mondatok, ebbből mutatóba:

-Asszem eladom a [szünet] lemezjátszómat. - Így a haverom
[hosszú szünet]
-És [szünet], miért adod el a lemezjátszódat? - Így a harmadik srác.
[hosszú szünet]
-Mert [szünet] már nem kell. - Így a haverom.

Pedig elhihetitek, egyik szereplő sem egy szótlan-sótlan alak, csak egyszerűen lássuk be, hogy bizonyos emberek között ez a dumálgatás dolog nem működik. Legalábbis 10 perc után már nem. És ennek kurvára nincs köze hozzá, hogy x évig egy osztályteremben rontották-e a levegőt, vagy sem.

Az eseteknek csak kis részére jellemző, de nem mehetünk el amellett, hogy az osztálytalálkozókat néha azok erőltetik, akik a középiskola után igazából nem tudtak olyan jól beilleszkedni (súlyosabb esetben olyan menővé válni), és visszavágynak oda, amikor még 5-nél több ember figyelt rájuk. A másik véglet is létezik, akinek valahogy sikerült pár milliót és egy nagymellű feleséget összeszednie, az ki nem hagyná, hogy a többiek orra alá ne dörgölje ezeket.

Újra elmondom: vannak volt osztálytársaim, akiket kedvelek, és vannak akiket nem különösebben. És ha a utóbbi személyekkel a "közös múltunk" tényleg csak annyi, hogy egy osztályban lebzseltünk, és havonta pár mondatot váltottunk, nos akkor nem értem, miért kellene valami különlegeset éreznem az adott emberek iránt. Túl van ez lihegve én mondom nektek.

Másrészt van 1-2 olyan ember (nem volt osztálytárs), akikkel kb. évente egyszer szoktam találkozni, mégis mindig jól elbeszélgetünk.