De most komolyan, valaki nevezzen már meg egy olyan korszakot, amikor önként (szoci brigád-olvasónaplók kiesnek) ennyi ember (a szalonok idealizált népe mindig is eltörpült az írástudatlan parasztokhoz képest) ilyen sok könyvet forgatott, mint most!

Mert oké, nem csak klasszikus szépirodalmat olvasunk, de a ponyvát sem tegnap találták ki, mindig is létezett. Másrészt meg az egy teljesen természetes folyamat, hogy bizonyos műfajok és műnemek az idők során háttérbe szorulnak, és más lesz a divatos (pl. hányan írnak ma eposzokat?) Értitek, némelyik filmnek több művészi értéke van, mint pár Shakespeare-darabnak (pl. a gyengébb királydrámák). Harmadrészt, ahogy korábban is írtam, bizonyos művek, amelyekről azt gondoltuk, hogy örök értékűek - nos kiderült hogy nem mindig azok. (Érdemes végigtekintetni a pár száz évvel ezelőtti koszorús költők névsorát, azért az összes nevet nem ismerjük fel, sőt!)