Van valami, amit vidéki fejjel nem tudok felfogni. Miért kell még egy megállónyi távolságokat is tömegközlekedéssel megtenni? És most nem a Stadionok-Keleti távolságra gondolok.

Oké, vannak kivételek:

 -ha az időjárás borzalmas (hóvihar, szakadó eső, stb.)

-ha valaki már nagyon idős, nehezen jár, épp műtötték a lábát, terhes, járókerettel közlekedik, stb. (vagyis ha egészségügyi okokból nehéz neki még azt az egy megállót is legyalogolnia)

-ha nagyon sürget az idő és éppen jön egy megfelelő jármű (mondjuk, ha késésben vagyunk és sokáig nem jön pl. a villamos, akkor jobban járnánk, ha gyalog nekivágnánk)

-ha valami nehéz dolgot cipel az illető           

-ha valamiért nem szeretnénk az adott környéken gyalogolni (pl. rossz közbiztonság, hajléktalanszálló van a két megálló között)

DE! Ha sem ezek, sem más hasonló indok nem áll fent, akkor nem értem, mi a francért nem lehet néha gyalogolni? Mondok két elrettentő példát:

Kálvin tér - Fővám tér: Minden reggel sok diák kijön a metróból, és elindul a Közgázra, de még ezt a pár száz métert sem hajlandó a saját lábán megtenni. Persze a villamos dugig lesz, de hát...

Egyszer, egy kellemes őszi délutánon egy fiatal (nem terhes) nő ült a 82-es trolin, a végállomáson. A piros Ikarus csak 8 perc múlva indult el, de a nő csak várt rendületlenül. A hölgy leszállt az első megállónál (ma asszem Álmos vezér útja) és hab a tortán, hogy elindult… visszafelé (láthatóan nem voltak ortopédiai jellegű problémái). Aki ismeri a környéket, az már levágta, hogy az illető kisasszony így kb. az Ikea egyik sarkától a másikig utazott, kb. 10 perc alatt. Nem értem.