Nem, nem egy új japán síugró-tehetség a téma, egyszerűen csak az, hogy az emberek egy jó részénél, hatudomást szereznek bármilyen problémáról is, a legelső dolguk az, hogy segítsenek megoldani a problémát. Jabocs, NEM. Mert előbb meg kell tudni, ki vagy mi volt a felelős. Nem mondom, ez tényleg hasznos a későbbi problémák kiküszöbölése érdekében, csakhogy értékes mentési időt vesz el a világtól, amíg az aktuális krízis még zajlik. Ráadásul sokan a felelősök megkeresésével már úgy érzik, megtették a magukét, és elégedetten hátradőlnek.

Ismertem egy szervezetet, ami többek között a parlagfűirtást tűzte ki célul (azóta persze kiderült, hogy ők is politikai alapon szerveződnek - nem, nem a gárdára gondolok). Na szóval ezek a közösségéert élő-haló zsenik a következőt csinálták: Ha látott valaki pl. egy bokornyi parlagfüvet, akkor megállt lefotózta, majd bejelentették. És tökre boldogok voltak, hogy ezaz, most tényleg csináltak valamit. Pedig khm... ki is szedhették volna saját kezűleg...(az igazsághoz tartozik, hogy néha azért még erre is hajlandóak voltak)

Másik példa egy volt osztálytársnőm, akit valamilyen nehezen magyarázható okból kifolyólag két haverom is attraktívnak tart(ott). Nem tudom, mi van vele mostanság, de régebben abban élte ki magát, hogy több problémára is felhívta a figyelmet (önnön okossága biztos tudatában), de megoldást egyetlenegyszer sem kínált egy problémára sem.

Képzeljük el, ahogy Noé kiáll a háza elé, elkiáltja magát, hogy jön az özönvíz, majd leül és tovább eszi a kovásztalan kenyeret. Ő már megtette a magáét, felhívta mások figyelmét a problémára. Bárkát meg építsenek a galileaiak!