Ez egy olyan téma, amit szerintem már sokan feldolgoztak, vélhetően volt olyan is, akinek a véleménye megegyezett az enyémmel - nos ez nem zavar túlságosan (Simpsonék már megcsinálták)

Borravaló

Sokáig nem értettem a koncepciót. Miért kell(?) bizonyos szakmákat végző embereknek pluszpénzt adnunk, másoknak meg miért nem? Aztán elkezdett derengeni, hogy napjainkra az alá-fölérendeltség kissé kikopott a társadalmunkból (höhöhö - na persze), így ha valaki kiszolgál minket, akkor mi ezt a pici önlealacsonyítását honoráljuk a borravalóval. Ugyan ez sem válaszol meg minden kérdést, hogy pl. a buszsofőrnek miért nem adunk, de hát Istenem, a pincérek jobban tudnak lobbizni.

A bajok ott kezdődnek, amikor azt kezdik képzelni az emberek (borravalót adók és elfogadók egyaránt), hogy ez kötelező. Ugyanis elárulok valamit: nem az. A köszönés pl. sokkal inkább kötelező érvényű (c...c.. kedves honfitársaim) kéne hogy legyen. A borravalóval van egy nagy bajom, mégpedig az, hogy ez pénz. Nem egy szimpla gesztus, hanem az én (rosszabb esetben a szüleim) munkával megszerzett pénze. Ezt pedig nem kéne csak úgy odadobálni mindenféle pincérnőcskéknek.

Érvelhettek azzal, hogy na de ez a szokás - ám legyen, én meg bevezetek egy olyan szokást, hogy mindenki köteles Nuuknak (nekem) adni ötszáz forintot minden hónap elején. Nabumm.

Érvelhettek azzal, hogy szegény pincérnő milyen keveset keres - de ez alapján meg inkább az utcaseprők zsebét kéne tízezresekkel feldagasztanotok. Vagy a takarítónőkét, vagy a portásokét, vagy a ....

Amivel az előző poszt zárult, hogy sokan a borravaló adásában látják megtestesülni önnön sikerességüket az életben - nos ezt nem is minősíteném külön.

Most valami szőrösszívű görénynek tűnhetek, de meg kell nyugtatnom mindenkit, csak a kötelező borravaló ellen keltem ki. Ha azt látom, hogy az illető pincér igyekszik, a kaja is finom, és tényleg úgy érzem, hogy jó kiszolgálást kapok, akkor ezt már át tudom váltani forintokra a fejemben, s ekkor adok borravalót, ezzel is megpróbálom terelni őket a helyes viselkedés felé. (Mostantól mindenki csak a jó pincéreknek adjon!)

Két sztorival támasztanám alá a dolgot, hátha így érthetőbb:

1) Pizzéria, kiscsaj a pincér (valószínűleg még középiskolás) a rendelést jól veszi fel, kedves, kicsit ugyan bizonytalan, de mégis mindenkinek megfelelő kaját ad, ami finom is (ebbe kicsit kevesebb beleszólásuk van, de Istenem, az íz is része az összképnek) a jó kezdés érdekében életem eddigi legnagyobb borravalóját kapja.

2) Kávézó kiülős része, 6 fős társasággal vagyunk, fogyasztunk mint a fene (hajajj), de a pincér csak ritkán jön, látjuk rajta, hogy kedvetlen, néha(?) össze-összekeverte a rendeléseket, de a csúcs az volt, hogy már 23:10-kor nem kicsit bunkó stílusban elkezdett minket arra emlékeztetni, hogy ők bizony éjfélkor zárnak, már ne igyunk ott sokat. (értitek, marketing) Na, hát gondolhatátok, faszikám fillérre pontosan annyit kapott, mint amennyi a számlán volt, az ilyennek miért kéne akár csak 5 forint borravalót is adnom? Ha nem tud a munkaidő végéig emberi hangon kommunikálni a vendégekkel, akkor menjen bányásznak, a szenet úgysem érdekli, milyen grimaszokat vág. (Mielőtt elkezdenétek sajnálni őt, hogy jajj biztos elfáradt a műszak végére - legalább 50 foglalkozás van, ami fárasztóbb mint a felszolgálás) Sehol a kurva világban nincs kőbe vésve, hogy neki pont pincérkedéssel kell megkeresnie a kenyérre valót. Arról meg mi végképp nem tehettünk, ha aznap a nője vagy egy másik vendég felidegesítette. 3 dolga van: felvenni a rendelést, kihozni azt, és nem bukóskodni. Ennyi.

u.i.: Amit aznap este esetlegesen borravalóra szántam, azt pár breaktáncos fiatalnak adtam fél órával később. Az illető helyet meg meglehetősen ritkán keresem fel azóta.

Egy mondatba összefoglalva ezt az egész bejegyzést: Borravalót annak adjatok, aki meg is érdemli!