Volt egy osztálytársam. Nagyon Kicsikét buta volt, de mi így kedveltük. Már aki. Egyszer akart javasolni egy bizonyos dalt a kórusversenyre. Mondtuk neki, hogy ez túl bonyolult, nem fogjuk tudni elénekelni, nem vagyunk profik. De ő csak kötötte az ebet a karóhoz. Kapcsolatrendszere révén valahogy csak keresztülvitte a dolgot. Mondjuk ebben szerepet játszhatott az is, hogy ő nagyon akarta, mi meg nem izgattuk magunkat túlságosan. Pár héttel később az első próbán borzalmasan szétesett az ének. Ekkor a kishölgy a világ legártatlanabb arcával megszólalt: De hát ez túl bonyolult, nem tudjuk elénekelni. Végül nem léptünk fel.

Hogy miért mesélem ezt? Csak mert sok honfitársam jár hasonló cipőben. Világosan el vannak magyarázva a dolgok, az alapvető összefüggések, de félek az illetők majd kerek szemekkel fognak nézni pár évtized múlva, hogy nahát ezt nem is gondoltam volna. - Nem, persze, de amikor a te szavazatod/döntésed/viselkedésed is kellett hozzá, akkor tudatosan a szarabb utat választottad észlény.

Alapvetően a környezetvédelemre gondolok, de bármi mást is rá lehet húzni.