A legtöbb konfliktusom a nyugdíjasokkal van. Különösen Mindignekemállfeljebb bácsi, Hátezigazánfelháborító néni, idősebb Micsodaszemtelenség úr és neje Hogyképzeli asszonyság tudja feljebb vinni az amúgy is magas vérnyomásomat. (ezzzel a négy emberrel mindenki találkozhat szinte bárhol, de legfőképp a BKV járatait ajánlom).

Csak azt nem értem, hogy csomóan szintén megélnek 60-70-80 esztendőt, szintén nem túl magas a nyugdíjuk (gyakori kifogás), és mégsem lesznek szociopaták. Sőt, egész kedves öregemberekké válnak. Hogy is van ez?

Arra gondolok, hogy már most is ismerek tizen-, huszonéveseket, akikről simán elképzelhető, hogy a jelenlegi dörzspapír-modorukat átmentik 75 éves korukra, és majd az ötös metrón (hö-hö) fogják esernyőjüket rázva követelni hogy márpedig azonnal adják át nekik az ülőhelyet, de nehogy a hologramos reklámtáblával szemben lévőt, hát hogy képzelik?!