Ha magára ismernek az illetők, ám legyen. Három plusz egy változat egy témára:
"Nekem minden sikerült" Rendszerint ezzel a mondattal jött ki ismerősöm a különböző dolgozatokról, vizsgákról, versenyekről. Meg voltam lepődve, mert néha már-már elképzelhetetlenül kemény volt pár feladat, csak nem egy új Newton született? Minden eredményhírdetésnél kiderült, hogy - nem. Ugyanis emberünk igencsak gyakran a vert mezőnyben ért célba, ha célbaért egyáltalán. Ez nem törte le lelkesedését, továbbra is hangoztatta magáról, hogy így-úgy, de ő az elithez tartozik. Mindig nagy szavai voltak, őt ide hívták, oda hívták (külföld), ő már ezt csinál, már azt csinál. Aztán hamar kiderült, hogy még az átlagos szintet sem érte el egy-egy dologban. De ez nem szegi kedvét, sőt a mai napig erőlteti a látszatot, hogy ő ezeket a (nem valós) eredményeket játszi könnyedséggel érte el.
Atyaúrén. Hát igen, mikor megismertem, még csak kezdődő jelei voltak nála az egoizmusnak. De később igazi klinikai esetté változott. Ő mindenhez ért, Ő mindent el tud intézni, az Ő történetei mindenkit érdekelnek, alapvetően az egész világ Őérte van. Ha megvárakoztat 10 embert a saját hülyesége miatt, semmi gond. Ha már ötször elrontott valamit, hatodszorra is jelentkezik, hogy Ő majd megjavítja. Sorolhatnám a példákat napestig. Néha (sötét óráimban) szeretnék olyan lenni, mint ő: Nincs lelkiismeretfurdalásom és persze én tökéletes vagyok. Bár azt sajnálnám, ha mellőlem is úgy eltűntek volna a régi arcok...
(Találkoztam fajtájának egy másik változatával nemrég. A Városliget egyik büféjénél állt, harmincas volt, középhosszú hajjal, és farmerdzsekivel. Osztotta az észt a haverjainak: "Tudod, az életben úgy kell, hogy...",meg "Figyelj, az élet arról szól, hogy...". A fizetésnél észrevettem, hogy Mr. Életművész még BKVval jár, hiába no, nehéz is összeszedni egy marutira valót.)
És a csúcs. Ő egy zseni. Igaz, hogy mindent (mindent) a mellette ülőről lesett, amikor a birkatürelmű tanár odébb küldte, drasztikusan lecsökkentek a pontszámai. Eddig semmi különös. De kijelenteni, hogy ő egyike azon keveseknek, akik igazán értelmesek, az már egy kicsit sok az én gyomromnak. Azóta persze kivágták onnan, s hősünk azóta is terjeszti a szokásost, hogy "csak egy ponton múlt" (igazából volt az 15-20 is) "pont azt az egyet kérdezte, amit nem tudtam" (kérdezett a szerencsétlen tanár mindenfélét, csak választ nem kapott), szóval önmagát tükörfényesre fürdette, legalábbis azelőtt a pár ember előtt, aki még egy körömfeketényit hisz neki.
Kicsit ingerült hangulató postra sikeredett, de valahogy ezeket az embereket nem tudom hidegvérrel emlegetni.
