Mosakodással kezdem: Nincs bölcsészdiplomám, és inkább reálos érdeklődésű vagyok. (Hála magyartanáraim 12 éves kitartó aknamunkájának)
Mosakodás vége, kezdjük, bele a lecsóba:
Felül kell vizsgálni egy csomó időállónak gondolt művet (zenében, irodalomban, filmművészetben, stb.), mert bizony kiderülhet, hogy egyáltalán nem is olyan örök az az üzenet, amit közvetítenek! Persze a sznobok ezt soha nem lesznek képesek belátni, amiről ők azt hallották, hogy "örök klasszikus", az számukra az is marad (maguknak is csak félve vallják be, hogy végigunatkozták az adott művet)
A dolog nem újkeletű. Hány meg hány koszorús költő volt szerte a világban, akiket mára még az irodalmárok is elfeledtek (teljes joggal), mert 1-2 évtizeddel később rájöttek az emberek, hogy nagyobb volt a füstje mint a ... nem is volt neki lángja!
Ne gondolja senki azt, hogy én en bloc a klasszikus művek ellen vagyok, mert nem egy után én is elismeréssel csettintettem, hogy na ez igen, ez nem véletlenül lett ilyen híres. Csupán egy alapos felülvizsgálatot szorgalmaznék.

És akkor itt az állatorvosi lovunk, a Kincskereső kisködmön. Többek között ez kellene, hogy megszerettesse az olvasást a kisgyerekekkel. Körtemuzsika? Sut? Ködmön? Hát mik ezek? A PS3-on játszó gyerek úgy érzi magát olvasás közben, mintha a múzeumban sétálgatna. Megint mosakodnom kell: az üdvös dolog, ha hall ezekről is, sőt legyen csak minél műveltebb a kisgyerek! Ámen. De valljuk csak be, ez a történet már olyan távolinak tűnik, hogy egy csipetnyit sem tudja beleélni magát! Idegen a kor, a szereplők, az egész. A magyar irodalomtanítás túl hosszú ideje cipeli már magával ezt a könyvet. Nem hinném, hogy a 2000 után születettek emiatt fogják megszeretni az olvasást. Később elolvashatja a kölök, ha akarja, de addig is oda neki egy Lázár Ervint vagy a HP-t!
És voltam Móra szülőházában.