Nah akkor egy újabb foglalkozásról szedem le a keresztvizet. Vannak ezek a bolti eladók... Nem azok, akik a pénztárgépbe pötyögik az árakat, nem azok, akik a raktárból pakolják ki a cuccokat, neeeem.
Akikről most szólok, csak sétálgatnak ide-oda a sorok között, és ötpercenként megkérdezik, hogy segíthetnek-e? Nos ez még alapvetően jó dolog is lenne, (bár könyvesboltban speciel egyes kultúrákban illetlenség) de rögtön sorolom a problémáimat.
Egyrészt, az illetők nem mindig értenek ahhoz a területhez, ahol dolgoznak. Valami persze ragad rájuk a koszon kívül, de szakértővel csak igen ritkán találkozni (esetleg 1-2 szemüveges srác az elektronikai cikkeknél). Ma is egy olyan csajszihoz volt szerencsém, aki még nálam is bénábban(!!!) tudta csak összehajtani az általam megvásárolni kívánt ruhadarabot. (Akik engem ismernek, tudják ez kb. mit jelentett szegény ingnek...)
Másrészt általában egész nap csak ugyanazt szajkózzák. Ez nagyrészt azt jelenti, hogy mindig a drágább cucc felé próbálnak terelni minket, néha egész nevetséges indokokkal. A jogos vevői aggályokat meg elintézik valami orbitális maszatoló szöveggel. ("Nem baj, ha foltos, úgyis ki kell majd mosni") Külön kedvenceim akik teljesen átlátszó nyereményjátékok ígéretével próbálják kicsalni a telefonszámunkat, e-mail címünket.
Harmadrészt, és ez a legszomorúbb, sokan kifejezetten igénylik ezt a khm. szolgáltatást. Egyszerűen jólesik nekik, hogy valakivel megbeszélhetik a vásárlási tervüket (és persze élvezik, hogy van valaki, aki bármilyen hülyeségük hallatán együttérzően bólogat). Szerintem, és most nem akarok megbántani senkit, de ez a gyenge jellemű, önmagukban bizonytalan egyének sajátossága. Amelyik felnőtt önállóan nem tudja eldönteni, mit akar vásárolni... Sóhaj. (Persze nem lehet mindenki mindenben szakértő, de az 1. pontnál már láttuk, hogy az eladók sem mindig azok, sőt!) Nekem alapvetően az a problémám, hogy pár perc alatt fel tudom mérni a kirakott árukészletet, tehát kurvára nincs szükségem arra, hogy valaki elmondja azt, amire már úgyis rájöttem.
