"Forgive your enemies, but never forget their names" - JFK

Alapjában véve nem igazán tudom, hogy miért hiszi azt bárki is, hogy a köcsögségeiket teljesen eltörli az, ha eltelt x idő. Persze, próbálom nem az arcukba dörgölni nap mint nap, hogy "és '98-ban azon a kiránduláson te...", de nem is vagyok teljesen hülye. Sőt, meglepően jó memóriám van ilyen téren, nálam nem szépült valami mézes kulimásszá a múlt, nálam a köcsögök még mindig magukon viselik a köcsög cimkét. És viselni is fogják. Nálam nincs olyan, hogy "na fátylat rá", mert általában ezek oda vezetnek, hogy az illetők szeretnének ellenem újabb faszkodásokat elkövetni. Lassan hétmilliárd ember él ezen a bolygón, igazán nem nagy veszteség, ha pár tucatnyian felkerülnek a feketelistámra. És ha majd teszem azt, döntési pozícióban leszek, nos akkor nem azért fogok majd a javukra dönteni, mert "hisz már régóta ismersz", hanem pontosan ezért lesz majd egy ismeretlen a kedvezményezett.

Mielőtt azzal jönnétek, hogy "de az emberek változnak", nos szerény tapasztalataim szerint az emberek általában ugyanolyanok maradnak egész életükben. Persze meghíznak, lefogynak, átfestik a hajukat, esetleg elkezdenek pecázni, de a lelkük mélyén ugyanazok maradnak.

Aki pedig hülyének és tapasztalatlannak nézne, mert "kár leépíteni bármiféle emberi kapcsolatot", annak üzenem, hogy azok a fantasztikus emberi kapcsolataim, melyekről fentebb szóltam, eddig körülbelül annyira bizonyultak számomra hasznosnak, mint egy másfél centis kavics.