Bezony, éreztem én, hogy a populizmus édesebb mint a méz. Egyik volt osztálytársnőm, ki a gimi alatt sem árult el magáról túlzott intelligenciát, megtörte a több mint ötéves csendet közöttünk. No nem a "Mi van veled?" sablonnal támadott, nem ám! (mondjuk ez megér egy pluszpontot) Igazából az izgatta fel (sajnos nem a férfiasságom - vagy inkább szerencsére), hogy az egyik össznépi mozgalmat a számra mertem venni (v.ö.: Más dolog cselekedni és más dolog beszélni róla), és a magam szolid modorában emlékeztettem az örömtüzek lángjánál melegedőket, hogy gyakorlatilag nem csináltak semmi hasznosat, nem értek el valódi eredményt. Erre egy rövid, de annál velősebb párbeszéd során kiderült, hogy az illető nem (továbbra sem) érti az iróniát, de sajnos hiányzik belőle Dr. Cooper inteligenciája, viszont demagógiának nincs híján. Sajnos mire elkezdett volna észérveket (na jó, majdnem észérveket) felhozni, addigra már úgy beleásta magát a saját tévedéseibe, hogy inkább csak mosolyogtam rajta. Az a jó, hogy tovább erősítette bennem, miért is jó, hogy nem kommunikáltunk az elmúlt években. Biztos sok "fogadd örökbe ezt a 8 kiscicát" e-mailtől kíméltem meg magam.

Honey, hol vagy most, hogy azt mondd: Bulgária?