Ezt már tényleg alig merem leírni, mert jönnek az önjelölt szuper-emberbarátok.

Állok sorban, jegyvásárláshoz, odajön a koldus, és kér pénzt, mert állítása szerint éhes. Szokásomhoz híven nem adtam neki egy fillért sem, de elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha most keresnék egy boltot (sajna nem volt a közelben), vennék neki kenyeret, tejet, és a kezébe nyomnám. Eddig 4-szer csináltam ilyet, kettő elfogadta, kettő nem. Úgy érzem, további próbálkozásokkal lehetne finomítani az arányon, meg ez így elég kis minta. Érdekes szociológiai kísérlet lenne. (és kissé fasisztoid is egyesek szemében)

Sorban (mindegyik koldus azt mondta, éhes):

1. Románia, kisgyerek, vettünk fél kiló kenyeret, nem fogadta el 0:1 (később láttuk a futtatóját is - kopasz napszemcsis ürge, aki lenyúlta a pénzét)

2. Otthon, középkorú férfi, még csak épp el akartunk indulni a bolt felé, de gyorsan leállított 0:2

3. Kőbánya-Kispest, nő és fia, kaptak tőlem két tányér bolognai spagettit, elfogadták 1:2

4. Metró, lány és kisgyerek, kaptak egy fél fonott kalácsot, elfogadták 2:2