Egy régi élményemet szeretném megosztani, talán ennyi idő távlatából már tudom reálisan értékelni a dolgokat.

Van úgy, hogy minden jól indul egy kapcsolatban. Illetve először nem is indul, mert megegyeztek, hogy ez most csak egy este volt, és mosolyogva váltok el. Aztán...aztán az a baj, hogy nem felejtitek el egymást, és valahogy mégis kapcsolat lesz belőle, és tulajdonképpen mindkét fél megkap minden jót a másiktól, és ebben nincs is semmi színészkedés. Csak aztán már igen hamar kiderül, hogy...nem vagytok egymáshoz valók. És ennyi, innentől kezdve akármennyire is szimpatikus a másik, akármennyi jó tulajdonsága is van, érzed, tudod, hogy nem lesz  belőle soha igazi szerelem.

---

Aztán elsodródtatok egymástól, és mindketten megtaláltátok azt, aki már illik hozzátok, és mindketten boldogok vagytok. Ha találkoztok, akkor nem fordítjátok el a fejeteket, hanem köszöntök, és talán a mosoly sem megjátszott.