Nah most visszatértem, mindenféléről, Honey születésnap és válogatott meccs, plusz kedvenc klubcsapatom edzésén és megbeszélésén tett látogatás. Ennyit a személyes dogokról, ostorozzuk tovább a népet:

"Na, én megmondtam"

Leggyakrabban középkorú nők használják, de nincs korhoz és nemhez kötve. Valamilyen ügy (általában csalódást okozó) lezárultával egyszerűen nem bírják megállni, hogy zsenialitásukat ne imigyen hangoztassák. Igazából sokuknak nem kiemelkedő az IQ-ja, és e hiányosságot ennek a mondatnak a mantrázásával próbálják meg kompenzálni. Az a bosszantó benne, hogy a vénasszonyos károgás abszolúte nem segít megoldani a problémát, csak bosszantja a józanabb embereket. Külön szép dolog, hogy általában mindenki a társaságból tisztán emlékszik rá, hogy az illető nem mondta meg előre, sőt korábban még valamennyire pártoló is volt a véleménye. A műfaj klasszikusát egy tanerőmtől hallottam:

"Én tudtam előre, csak nem mondtam." - Nekem ég a pofám helyette is.