Mindenki ismeri a jelenséget. Ha nem, akkor majd meg fogja. Srác poénos, sokat (nagyon sokat) bulizik, szedi fel a nőket egy-egy estére, van egy csomó haverja, szóval igazi jófej. Aztán egyszer csak összejön egy csajjal és - bepunnyad. Már nem jár annyit bulizni, mint régen, nem hív fel csak úgy, egyre fogynak a vicces témái, ha dumálsz vele, megcsörren a telefonja és megbeszéli az ominózus lánnyal, hogy vegyen-e pirospaprikát hazafelé menet. Aztán már egyre kevesebbet látod, s végül teljesen elnyeli őt a kapcsolat.
Mindezek teljesen normálisak egy adott korban, csakhogy több probléma is van velük:
1. Túl korán következnek be. Lehet példákkal és ellenpéldákkal zsonglőrködni, de szerintem akkoris korai még pl. 22 évesen ennyire elkötelezni magunkat. Az embert még vinné a vére ide-oda, nem muszáj egyből negyvenes családapát játszani.
2. Túl hirtelen következnek be. Nem hiszem el, hogy akinek mindene volt a haveri társaság, egyszer csak minden ilyen irányú érzelmet kiölt magából. Hipp-hopp!
3. Ha gond van a kapcsolattal, vagy ne adj' Isten véget is ér, hova fordulnak ezek a személyek? Természetesen a korábban elhanyagolt haverok felé. Akik persze nem dühösek, sőt örülnek, hogy végre újra itt van köztük a "tékozló fiú", de azért a korábbi időszakot életük végéig furcsállni fogják.

Érdekes módon úgy vettem észre, hogy akik a legvehemensebben partiznak, nos ők tudnak a legeslegjobban bepunnyadni is. Ha el is rángatod őket egy buliba, már fél tízkor haza akarnak menni.

Nem mellesleg vannak emberek, nem is kevesen, akik összejönnek valakivel, tök jól megvannak egymással, de mégsem zárják ki a többi homo sapienst az életükből. Nahát.