Egyik cimborám mondta:

"A magyarokkal az a baj, hogy Kádár alatt rájuk rakódott sok rossz szocialista beidegződés, amik aztán a rendszerváltás után kiegészültek a kapitalizmus rossz beidegződéseivel."

Pontosan. Az elvárásaink elég nagyok továbbra is, de pl. csak a lakosság igen kicsi hányada képes felfogni a szabadversenyes kapitalizmus elveit (azt most hagyjuk, hogy ami nálunk zajlik, az mennyire szabad verseny). Továbbra is elvárja a lakosság nagy része a szocalizmus összes pozitív vívmányát (merthogy ilyenek is voltak neki) de szeretné közben tovább élvezni mindazt a jót, ami az elmúlt 20 évben került be az életükbe. Avagy, visszautalva egy korábbi bejegyzésemre: lehessen a Tescoban 140-ért kenyeret venni, de egyetlen sarki boltos se zárjon be (ahol mondjuk 230 a kenyér).

A szokásos szájbarágás nem maradhat el, avagy mi miért van (elvileg)

1) egyházak, szociális intézmények, alapítványok: ők szeretnék, hogy te jól érezd magad
2) önkormányzatok, polgármesterek, képviselők: ők próbálják a közösség érdekeit szem előtt tartani (halk kuncogás a háttérből)
3) cégek: ők profitot szeretnének termelni

Mindhárom csoport tagjaitól elsősorban azt lehet számonkérni, amire "felesküdtek".