Az előzőhöz annyi kiegészítést, hogy bizony a családi házunkban egy fekete szélesképernyős csoda zümmög (azaz nem zümmög, mert nincs is hangja), úgyhogy egyrészt a családom is a lentebb említett bűnbe esett.

Ugyanakkor a pesti albérlet (innen küldve cuppanós puszit mindenkinek, akinek csak köze van ilyen-olyan úton-módon ahhoz a lakáshoz - sejtéseim szerint ez a társaság kb. lefedi a blog olvasótáborát) mindössze egy 4 csatornás fekete-fehér tévével van ellátva, és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem hiányzik hogy lecseréljük. Sőt, kicst még ezt is fölösleges luxusnak érzem (egy fekete-fehér tévét a XXI. században?? - Ez totál meghibbant), simán meglennék nélküle (Diogenész is valami hasonlót hirdetett...) Amiket mégis meg kell nézni, na azok a focimeccsek, de az úgyis társasági program, jellemzően valamelyik vendéglátóhelyen.

Nem mellesleg a plazmatévé zabálja az áramot.