Reklamált az egyik kiscsaj akit tanítok.
Két pont kellett neki. Elkezdtük keresni, és találtam... még jópár levonandó pontot. Mondom ez nem lesz meg, sorry.
Erre jön azzal, hogy hát azért lett ilyen gyenge, mert olyan későn (délután) írtuk (Mert a többiek mikor írták? Ez is olyan, mint mikor a magyar focista azt mondja: Azért kaptunk ki, mert sütött a Nap. Az ellenfélre nem sütött?)
Eztán mondom neki, hogy ha adott volna le házit (akár csak egyet is...), most meglenne a jobb jegye. Mire ő: nem volt időm (a szorgalmi időszakban), de most (a vizsgaidőszakban) nem akarsz adni? (Aha, nyilván akkor jobban ráér...)
Mondom, bocs de nem, ez már a legelejétől így volt megbeszélve. Ekkor jött azzal, hogy de a másik tanár, az megengedte a csoportjában (vérnyomásom emelkedik). Mondom neki, hogy azok ott az ő szabályai, ezek meg az enyémek. (és nem fogom egy ember miatt felrúgni, mit szólnának a többiek?)
Mondom neki(a dolgozatra mutatva): Nézd, ide sem írtál semmit, meg oda sem. Erre ő:

Nem írtam le, de attól még tudom. (Kérte, hogy ezért adjak még pontot az írásbelijére. Lefagytam)

u.i.: név nélküli a sztori, meg már abba is hagytam ezt a fajta tanítást, szóval gondolom olyan véres következményei csak nem lesznek annak, hogy ezt leírtam.
u.u.i: Nem értem, én néha kötelezőkből a kettesért úgy küzdök, mint Rambo, itt meg egy apró kis választható tárgy miatt ekkora hajcihőt kell csinálni... nem bukott meg, ez a lényeg, nem érte őt semmi kár.