Ugyan nincs közvetlen kapcsolat, de az előző post írása közben jutott eszembe egy másik embertípus: Aki folyamatosan beszél. Számára nem fontos, hogy a másik véleményét is hallja, neki csak közönségre van szüksége Rosszabb esetben ő az, aki a saját poénjain a leginkább röhög. (Ez már a 2.0-ás változat) Elkezd beszélni, és nem hagyja abba, és olyan tűz van a szemében, mintha a világ legjobb sztoriját adná elő.
"...és akkor jött a kémia érettségi. Csak pár napot tanultam rá. Bementem és megkaptam a benzolt. Ja bocs, nem is azt, hanem a kristályokat. Na szóva elkezdtem mondani. Aztán kérdezett egyet. Arra nem tudtam válaszolni. Aztán még egyet kérdezett. Mondtam, nem lehetne-e telefonos segítséget kérni? Ha-ha-ha. Aztán kérdezett még egyet..."
És így tovább, hosszú perceken át fokozódnak az izgalmak.