Hiába no, messziről látszik, hogy alapvetően két cél vezérli ma este a csapos kisasszonyt. Egyrészt, szeretné az egyik külföldi vendégnek a faszát a jóindulatát elnyerni, másrészt szeretné magát vele meghívatni egy, a város szélén lévő (nem túl olcsó) csárdába (vidéken vagyunk, na!). A nyelvtudásbeli hiányosságait idétlen vigyorgással mosolygással és mutogatással próbálja pótolni a hölgyike, de egy helyen az agya fogaskerekei megakadnak. Segítségül kell hívnia a sört markolászó cimborámat, aki jó nyelvismerete révén el tudja magyarázni, hogy is juthatnak el ahhoz a bizonyos csárdához. De jaj, a német megkérdezi az útbaigazításon felül, hogy amúgy jó-e az adott hely. És a barátom őszinte ember lévén bizony el is mondja, hogy annyira nem szereti, mert baromi hosszan kell várni az amúgy elég középszerű kajára. A külföldi kissé lelombozódik, a csaj szeme viszont villámokat szór. "Csak azt kellett volna mondanod, hogy hogy jut el oda" - sziszegi, majd még pár percig dúl-fúl magában.

A végén én és a barátom jóleső sörözés utáni hangulatban távozunk, közben ugyan a csapos lyány is megenyhült irányunkban, de a germán csöndben van, érzésem szerint nem történt aznap este semmi sem köztük.

Nem egy nagy dráma, az igaz.